Demoralizálja a többi gyereket. Többek között ez a vád hangzik el a Fekete pont című filmben Palkóval, a Berlinből hazatért kisfiúval szemben. Hogy mivel teszi? Eléri például, hogy az iskolai sportversenyben a csapata egy trágárként is értelmezhető nevet válasszon magának. Igaz, azt csak a tornatanár (a nagyszerűt alakító zenei menedzser, Kovács Ákos Dadan) gondolja, hogy ezt a nevet Palkó találta ki. Mindegy, biztosan ő volt, hiszen amúgy is képtelen beilleszkedni! Ez is komoly vádpont vele szemben az iskolában, amelyben mintha megállt volna az idő.
Szimler Bálint nagyjátékfilmje – néhány oda nem illő részlet híján – valóban készülhetett volna a nyolcvanas évekről, ahogy a kilencvenesekről, kétezresekről és napjainkról is. A kilencvenes évek második felében kezdtem az általános iskolát – a film pedig mintha csak időutazás lett volna a múltba. Van ebben persze művészi hozzátétel is, és a film szándékosan igyekszik is az öröknek tűnő problémákra koncentrálni. Akad azért tanár, akit valamifajta civilkedésért küld el a tankerület, meg bevert ablak, amelynek javíttatása bürokratikus útvesztőbe vezeti a kétségbeesett pedagógust. De általánosságban olyan mondatok és viselkedési minták tömkelegével találkozunk, amelyek évtizedek óta meghatározzák mindennapjainkat. Nemcsak iskolás éveinket formálják, de azt is, amilyen emberekké később válunk, és amilyenné formáljuk (amilyennek meghagytuk) a mai társadalmat. Ezért is lehet kényelmetlen szembesülnie vele mindenkinek.
Hasonlóságot érezhetünk az elmúlt évek oktatási problémáit tematizáló filmjeivel. Említhetünk olyan német drámákat, mint a Kontroll nélkül és A tanári szoba, esetleg magyarokat, mint a Magyarázat mindenre vagy az Elfogy a levegő. A liberálisabb nevelési elveket valló főhős, Juci (Mészöly Anna) karaktere például egész hasonló, mint Anáé (Elfogy a levegő) vagy Carláé (A tanári szoba) volt. De a Fekete pont nem válik tanárfilmmé, nem egyetlen pozitív hős kálváriáját mutatja be. Nem a rendszert és a tehetetlen egyént állítja szembe Szimler Bálint filmje, sokkal inkább azt mutatja be, hogyan tesszük a világot mind élhetetlenebbé egymás számára. Védekezésbe kényszerülhet tankerületis, pedagógus, szülő és szakmunkás egyaránt.
A Fekete pont abszurd jelenetein időnként hangosan felhorkanunk, elnevetjük magunkat. A szürreális jelenetek sorjázása mintha csak a svéd Roy Anderssont idézné. Aztán kénytelenek vagyunk emlékeztetni magunkat, hogy a művészi karikírozás ellenére pontosan azt látjuk, amiben élünk. Lehet, hogy most épp azon vitatkozunk, vegyék-e el a gyerekektől az okostelefont, vagy sem. Lehet, hogy azt érezzük, ma már egészen másféle kihívásokkal kell megküzdeni, mint harminc éve. De a problémák sajnos mélyrehatóbbak és általánosabbak.
A Fekete pont lehetőséget ad elgondolkodni általános neurózisunkon, dühkezelési és problémamegoldási stratégiáinkon. Rossz mondatainkon, gyakorlatainkon. Észrevétlenül továbbörökített meghunyászkodási kényszerünkön. Azon, ahogy a gyerekekbe folyamatosan azt neveljük: húzza meg magát, ne ugráljon, akkor talán nem veszik elő. És azon, ahogy önkéntelenül is mások megalázásával próbáljuk hitelünket, tekintélyünket biztosítani. „Úgysem fog történni semmi.” „Mi van, a füleden ülsz?” „Ebben az iskolában vannak szabályok.” „Az a kijárat, gyere be újra.” „Néha akkor is kell figyelni, amikor unalmas dolgokról van szó.” Ahogy máskor, most is jegyezgettem magamnak az emlékezetesebb mondatokat. Aztán azon kaptam magam, hogy nem tudom tartani a tempót: szinte minden jelenet tele volt hasonlókkal.
Szimler Bálint valóban az év legjobb magyar filmjét tette le az asztalra. (Vagy a Nyersanyag melletti másik legjobbat.) Nem véletlen, hogy ez is az állami támogatási rendszeren kívül jött létre. Ahogy az sem, hogy Oscar-díjra sem hasonlókat nevezünk. Pedig ezúttal tényleg elmondhatjuk: kellő hátszéllel és kis szerencsével a Locarnóban három díjat nyert Fekete pont az aranyszobrocskát is bezsebelhetné. Mindezt úgy, hogy a hollywoodi sablonokból gyúrt történelmi presztízsprojektekkel szemben tökéletesen rólunk szól.
Fekete pont, magyar filmdráma. Rendezte: Szimler Bálint. Szeptember 19-étől a mozikban
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/39. számában jelent meg szeptember 27-én.
