A Hamász és a Hezbollah egy-egy fontos vezetőjét likvidálták keddről szerdára virradóra, előbbit ráadásul Irán területén, Teheránban. Utóbbi támadásért Irán Izraelt tartja felelősnek, ám Izrael nem vállalta a felelősséget a merényletért, csak a bejrúti légitámadásért, amelyben egy Hezbollah-vezető halt meg. Az elemzők egyetértenek abban, hogy a fegyverszünetről és a Gázában fogva tartott izraeli túszok szabadon engedéséről szóló tárgyalásokat jó időre visszavetették ezek a támadások.
A Hamász és a Hezbollah egy-egy fontos vezetőjét likvidálták keddről szerdára virradóra. Izrael csak a bejrúti légicsapásért vállalta a felelősséget, amelyben megölték a Hezbollah fegyveres szárnyának parancsnokát, Fuad Shukrt. A Hamász viszont Izraelt teszi felelőssé azért a teheráni merényletért is, amely Iszmail Hanije, a Hamász politikai vezetője halálához vezetett, órákkal azután, hogy részt vett az iráni elnök eskütételi ceremóniáján. Az ügy előzménye, hogy hétvégén rakétatámadás érte az Izrael által megszállt Golán-fennsíkot, a támadásban 12 gyermek vesztette életét focizás közben. Izrael és az Egyesült Államok egyaránt a Hezbollahot tette felelőssé. A libanoni terrorcsoport tagadja a támadást, Izrael szerint viszont Fuad Shukrnak köze lehetett a történtekhez. Az egyik fő kérdés most az, hogy mit lép Irán – az elemzők ugyanis régóta tartanak egy Irán közvetlen szerepvállalásával kiszélesedő közel-keleti háborútól, most pedig Irán területén likvidáltak egy Hamász-vezetőt.
Borítékolható a válaszcsapás
A teheráni merénylet súlyos esemény, mivel – ha igaz a feltételezés, hogy Izrael áll mögötte – egy szuverén ország területét érte támadás. Ráadásul néhány órával azután, hogy Bejrútban a libanoni Hezbollah egyik vezetője is egy támadásban halt meg. Az Irán és a libanoni síita közösség közötti történelmi, valamint a jelenlegi szoros politikai kapcsolat miatt az iráni rezsim a Hezbollah elleni bejrúti légicsapást is Irán és az úgynevezett „Ellenállás frontja” elleni támadásként értékeli N. Rózsa Erzsébet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora szerint. N. Rózsa Erzsébet kiemelte: a támadások visszavetik majd a gázai tűzszünetről és az izraeli túszok szabadon engedéséről szóló tárgyalásokat, többek között azért is, mert Iszmail Hanije személyében azt a Hamász-vezetőt likvidálták, aki a szervezet részéről a tárgyalásokat is vezette.
– Mivel ezek a tárgyalások az Egyesült Államok támogatásával (is) zajlottak, kérdés, hogy a Biden-kormányzat hogyan fogadja ezt. Ráadásul mindez néhány órával az iráni elnök beiktatása után történt, és mivel a választást Maszúd Pezeskián új iráni elnök úgy nyerte meg, hogy kampányában az amerikai-iráni tárgyalások újraindítását ígérte, egy esetleges iráni válaszcsapással az amerikai-iráni tárgyalások lehetősége is lekerül a napirendről, hiszen az USA nyilván megvédi majd Izraelt – mondta a Magyar Hangnak a szakértő.
Az izraeli társadalom egy része is megfogalmaz a Netanjahu-kormánnyal szemben olyan követeléseket, hogy a Gázában fogva tartott izraeli túszok szabadon bocsátása legyen a legfontosabb cél, miközben a nyilvánosságban sokan vádolják az izraeli kormányfőt azzal, hogy politikai szempontból a háborús konfliktus fenntartásában érdekelt. – Bár azt minden érintett hangsúlyozza, hogy nem érdekeltek az eszkalációban, a teheráni merénylet éppen az ellenkező irányba mozdíthatja az eseményeket – fogalmazott N. Rózsa Erzsébet. Szerinte a gázai háború és a vezetők likvidálása nem fog a Hamász és a Hezbollah gyengüléséhez vezetni, épp ellenkezőleg: növelheti a társadalmi támogatottságukat. A szakértő szerint arra lehet számítani, hogy Irán válaszcsapással reagál, hiszen a területén történt fegyveres támadás, amit Izraelnek tulajdonít, még ha Izrael nem is vállalta magára a merényletet. A szakértő azt sem zárná ki, hogy Irán akár ismét rakétatámadást indít Izrael ellen – bár az áprilisi iráni rakétatámadást Izrael a nemzetközi közösség segítségével elhárította, elemzők szerint azt a támadást inkább figyelmeztetésnek szánta Irán.
Az iráni vezetés válságtanácskozást tartott, és valószínűleg most arra is vár, hogy a nemzetközi közösség hogyan reagál az incidensre – mondta N. Rózsa Erzsébet, aki arra is emlékeztetett, hogy áprilisban már ért hasonló támadás iráni „területet”, akkor a damaszkuszi konzulátust, és szerinte a támadásra adott iráni válaszban szerepe volt annak is, hogy az Egyesült Államok és Európa nem ítélte el a támadást.
A Hamász mozgástere korlátozott
– Ne kisebbítsük a történtek súlyát: a teheráni rezsimet újabb megaláztatás érte – vélekedett Grünhut Zoltán Izrael-szakértő. Grünhut szerint a támadók azt üzenték Iránnak: szinte korlátlan műveleti szabadságuk van az Iszlám Köztársaság területén belül. Kérdés, hogy Irán hogyan fog reagálni. Ő viszont úgy véli: az áprilisi támadást Izrael ellen nem valószínű, hogy újra megkísérlik, mivel az kudarc volt Irán számára, Grünhut Zoltán elmondása szerint inkább visszafelé sült el. – Teljesen hatástalannak bizonyult a rakétaoffenzíva, amit utána nehezen tudott Teherán kimagyarázni, ráadásul stratégiai értéke sem lett az egésznek, hiszen a korlátozott izraeli válaszcsapás rávilágított arra, hogy a zsidó állam légiereje képes behatolni Iránba és érzékeny célpontokat is meg tudnak semmisíteni.
Grünhut Zoltán szerint Irán érdekeltebb lehet az általa támogatott terrorszervezetek mozgósításában, ám, mint fogalmazott, a komoly ellenfélnek számító Hezbollah vagy a jemeni húszik nyílt harcot kevéssé akarnak, „a Hamász pedig gyenge, s egyre gyengül”. Fennáll szerinte az a lehetőség is, hogy Irán katonákat és nehézfegyverzetet küldjön Libanonba a Hezbollah támogatására, erre azonban Grünhut Zoltán szerint már csak logisztikai okból is kevés az esély. De még mindig nagyobb valószínűséget lát erre, mint arra, hogy Irán saját területéről intenzíven támadja Izraelt rakétákkal, hiszen ezzel célponttá tenné magát, erre pedig láthatóan nincs felkészülve.
A Hamász mozgástere korlátozott: a gázai front alakulását megváltoztatni nem tudják, és az izraeli hadsereg jelenléte miatt korlátozott a lehetőségük arra is, hogy bármilyen nagyobb akciót hajtsanak végre Gázában, vagy nagyobb terrormerényletet készítsenek elő. Grünhut Zoltán szerint okkal várható, hogy beszüntetik a tűzszünetről szóló tárgyalásokat és a túsztárgyalásokat. – Kivégezhetnek túszokat, de azt csak a rendkívül elvakultak előtt tudják legitimnek beállítani – tette hozzá az elemző.
Bár nem a Teheránban meggyilkolt Hanije dirigálta a Hamászt Gázában, akkor is a szervezet legfőbb politikai vezetője volt, leginkább ő tárgyalt a szervezet nevében külföldön, például Törökországban, Iránban, Katarban. A Hamászon belül komoly holdudvara volt, és egy Gázában is befolyásos klán fejének számított. A halála Grünhut Zoltán szerint gyengítheti a szervezetet. A likvidálása nem fogja alapjaiban megrengetni a gázai frontot, emiatt nem adja majd meg magát a Hamász, de bizonyosan elindul belső hatalmi harc, ami aligha kedvez a szervezet egységének. – A politikai szárnyon belül igenis súlyos repedést válthat ki Hanije halála. Az ismert funkcionáriusok közül egyiknek sincs olyan bázisa, hogy simán átvegye a hatalmat. Márpedig így a gázai és a külhoni vezetés még inkább elszakadhat egymástól, s az izolálódás felgyorsíthatja a dezintegrálódást – magyarázta az elemző.
