Hetvenegy éves korában meghalt a világhírű filmproducer, Hámori András. A filmes 1953 júliusában született Budapesten. A nyolcvanas évek elején emigrált Kanadába, később viszont többször is visszatért, világsztárokat hozva el magyar filmekbe. Londonban, Los Angelesben és Budapesten is sok időt töltött. A Sorstalanság filmadaptációja is végül neki köszönhetően születhetett meg, a forgatás korábban pénzügyi gondok miatt egy időre le is állt. Hámori volt a producere a Ralph Fiennes főszereplésével készült A napfény ízének, a John Cusackkel forgatott Maxnek és az Adrien Brody nevével fémjelzett Houdini minisorozatnak.
Hámoriról megemlékezett oldalán régi barátja, Kepes András is, akivel a hetvenes évek végén ismerkedtek meg. Kepes úgy emlékszik, a producer „filmrajongó, bohókás srácként” járt be a Magyar Rádió kulturális rovatába, amelynek ő akkor a vezetője volt. Majd amikor 1980-ban Hámori a Magyar Televízió filmrovatát vette át, oda tudta csábítani Kepest is.
„Abban az időben, amikor az MTV-ből többnyire csak a külpolitikai újságírók forgathattak külföldön, az intézmény történetében elsőkként készíthettünk idegenben kulturális tudósítást. Ott tolongtunk a vörös bársonyszőnyeg szélén Cannes-ban, tapostuk egymást a külföldi tudósító-, tévés- és fotós kollégákkal, hogy sikerüljön egy jó snittet készíteni, mikrofonvégre kapni Fellinit, Mastroiannit, Kurosawát, Tarkovszkijt, Dennis Hoppert, Jean-Luc Godard-t” – idézte fel Kepes. Együtt készítették az első televíziós portréfilmjüket a XX. század egyik legfontosabb látványtervezőjéről, Alexandre Traunerről is, akinek a nevét ma a szolnoki filmfesztivál viseli.
Kepes szerint Hámori akkoriban „arról álmodozott, hogy egy nap világhírű filmproducerként majd ő vonul a vörös bársonyszőnyegen, a szmokinghoz is kitaposott tornacipőt viselve, mert híres sztárként is ugyanolyan laza lesz, mesélte akkor, én meg persze még mindig ott tolongok majd a tömegben, de ő megáll előttem, és az emberek elképedésére magához ölel, mint régi, kedves barátot…” Magyarországon ezt akkor nem érhette el, így végül a disszidálás mellett döntött. Előbb Párizsba, majd Kanadába ment, Robert Lantos oldalán pedig a filmes világ része lett. Los Angelesben önállósodott végül.
Hámori olyan filmeket készített producerként és executive producerként, mint az Óvakodj az idegentől!, az Eljövendő szép napok, az eXistenZ – Az élet játék, A napfény íze, az Ópium: Egy elmebeteg nő naplója, a Bibliothèque Pascal vagy a Bakelit. Tagja volt az Amerikai Filmakadémiának, ahogy az európainak és a kanadainak is, valamint a British Academy of Film and Television Artsnak.
Az Indexnek tíz éve, a Houdini forgatása alkalmából adott interjút. Antal Nimród és az amerikai magyar filmesek kapcsán itt kifejtette: „A Predátorral a háta mögött Nimród már egy sokkal maszkulinabb filmrendező, mint a német Uli Edel, akit végül az Oscar-díjra jelölt A Baader-Meinhof csoport miatt választottunk ki a Houdini rendezőjének. Nimród egyébként jóban van Adrien Brodyval, a Houdini forgatására is kijött. Sőt, nemrég Los Angelesben is találkoztunk, és jól kibeszéltük, hogy valamiért az Amerikában dolgozó magyar filmesek mind identitászavarba kerülnek, és idő kell nekik, mire eldöntik: művészfilmesek vagy felkapott iparosok akarnak-e lenni, vagy esetleg megpróbálják egyszerre a kettőt.” Elmondta azt is, a David Cronenberg rendezésében készült eXistenZ-t úgy adták le a Miramaxnak, hogy ez lesz az „intelligens Mátrix”. Kiderült az is, Lantossal egy ideig afféle mester-tanítvány viszony volt köztük, majd eltávolodott tőle, öt évig nem is álltak szóba egymással, végül pedig épp Budapesten békültek ki.
„Vonult a fesztiválokon a vörös bársonyszőnyegen, de én akkor már nem tolongtam ott a tömegben. Pedig tapsoltam volna neki. Nagyon hiányzik” – zárta búcsúját Kepes András.
