Szerda este egy olyan 23,5 perces, hatásvadász elemeket mellőző, korrekt, de mégis hatásos film került fel a You Tube-ra, amely ma (sajnos) Magyarországon nem készülhetne el. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy objektíven, a maga pőreségében meg lehessen mutatni, mi vár arra, aki ma koronavírus-fertőzéssel kórházba kerül, és milyen emberfeletti munkát végeznek főként az ápolók, de az orvosok is, hogy megmentsék a súlyos eseteket.
Románia súlyosan fertőzött ország, de arányaiban nagyjából ugyanaz a helyzet, mint nálunk (szerdán a 9,6 milliós lélekszámú Magyarországon 3945 új fertőzést és 101 járvánnyal összefüggő halálesetet, a 19,2 milliós Romániában 9799 új esetet és 203 áldozatot regisztráltak). Az udvarhelyi intézmény úgynevezett háttérkórház – egy kormányrendelet értelmében az egészet koronavírusos betegek kezelésére rendelték, így egész Hargita megyéből, sőt annak határain túlról is ide hozzák a rászorulókat. A tíz fős intenzív osztály állandóan csúcsra van járatva, ha valaki lekerült a lélegeztetőgépről, mert jobban lesz vagy esetleg meghalt, azonnal kerül újabb páciens, akinek életmentő beavatkozásra van szüksége.
A filmet november negyedikén forgatták (operatőr Demeter Levente, szerkesztő riporter Fecső Zoltán) Székelyudvarhelyen, abban az intézményben, ahol én is születtem. Ezért is különösen megrázó nekem, hiszen még a barátaim is megszólalnak – például az egyik keresztfiam, Örs anyukája, aki a frontvonalban dolgozó egészségügyi asszisztensként segíti a betegeket. Az orvosok jó részét is ismerem, sőt még a bemutatott betegek között is találtam ismerős arcot. A szerepek ráadásul néha felcserélődnek, hiszen most is van háziorvos a kórházi betegágyon. A film külön erénye, hogy mindenki (orvosok, ápolók, de a betegek is) arccal és névvel vállalják a szereplést.
A Székelyudvarhelyi Városi Kórházban április elseje és november tizedike között összesen 944 koronavírussal fertőzött beteget kezeltek. Az intézmény laboratóriuma ezalatt 9814 PCR-tesztet végzett el, ebből 1 816 bizonyult pozitívnak. A kórházban 123 orvos, 476 egészségügyi asszisztens, 26 orvosírnok és 237 betegápoló vesz részt a járvány elleni küzdelemben. A harmincezres, döntő többségében magyarlakta székelyföldi város példásan összefogott már tavasszal: létrehoztak egy operatív csoportot a járvány kezelésére, és a helyi vállalkozók és magánszemélyek adományaiból vásároltak a kórháznak egy tesztelőberendezést, valamint több lélegeztetőgépet.
Nagyon érdekes az kórház intenzív osztályának bemutatója – a kórházvezető világosan elmondja, hogy hiába tennének be több gépet, ha nincs hozzá speciálisan képzett személyzet. Innen is világosan látszik, hogy amit Orbán Viktor miniszterelnök mondott az M1-nek, miszerint egy ápoló és egy orvos akár 16 intenzív osztályon fekvő beteget is képes lehet ellátni, hiszen „csak a gépeket kell figyelni”, nem állja meg a helyét. Hogy mi a különbség az intenzív osztályos munkában a régi, koronavírus-mentes időkhöz képes, plasztikusan fogalmazza meg a főasszisztens: korábban ha baj volt, szaladtak. Most ha baj van, öltöznek és szaladnak, és ezzel értékes perceket veszítenek. Egy orvos elmondja azt is, ebben a helyzetben nem rajtuk, hanem az ápolószemélyzeten van a legnagyobb a terhelés, és nem tudja, meddig fogják bírni a nyomást.
A magyarországi korlátos erőforrásokról beszélt lapunknak korábban Máté-Horváth Nóra aneszteziológus szakorvos, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakmai kamarák közlése szerint körülbelül kétezer aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos és nagyjából ugyanennyi intenzíves szakápolót tartanak nyilván. Azzal kapcsolatos kérdésünkre, hogy ennyi szakember hány beteget képes ellátni, Máté-Horváth Nóra kifejtette: az ellátás sajátosságainál fogva egy időben valószínűleg ezer szakápoló sem dolgozik az ország összes intenzívén, akik kétezernél kevesebb instabil beteget képesek ellátni.
Visszatérve a filmre, hatalmas köszönet jár a Székelyföldi Stúdiónak ezért az alkotásért! És még jobban sajnálom, hogy ilyen, az emberek szemét felnyitó mű nálunk, Magyarországon jelenleg nem készülhetne el.
