2014-ben személyesen pár méterről láttam Kim Dzsongunt. Azt hiszem, az volt az utolsó utam Észak-Koreába – a Baptista Szeretetszolgálat önkéntesként voltam ott négy társammal, és mint minden hivatalos úton tartózkodó külföldit, minket is meghívtak a dísztribünre az április 15-i nagy ünnepségen. Katonai parádéval, a létező összes fegyver (vagy azok kartonból-műanyagból készült másuk, ki tudja) felvonultatásával ünneplik a kommunista ország alapítójának tartott Kim Ir Szen születésnapját.
Életem legszigorúbb biztonsági ellenőrzésén voltunk túl – nem lehetett nálunk fényképezőgép (a telefont már az országba való belépéskor elvették, és csak a kilépéskor adták vissza), toll, de még a rágógumi csomagolásának fémfóliája is besípolt, így azt is elvették. Amikor lejárt a parádé, sejtettük, hogy odajön a közelünkbe, mert hirtelen minden külföldi mögött megjelent egy markos helyi testőr. Aztán megérkezett ő és az esemény díszvendége, a kínai miniszterelnök-helyettes – nem tudtunk nem tapsolni, amikor integetni kezdtek felénk, mert a mögöttünk álló marcona férfiak előrelökték a könyökeinket. A mellettem álló idős tábornok (akinek annyi kitüntetése volt, hogy a kabátjára nem fért, ezért a nadrágjára is aggatott) úgy üvöltözött és sírt örömében, mint egy Shawn Mendes-rajongó tinilány a Szigeten – ahogy ugrált, a kitüntetések olyan zajt okoztak, mintha valaki rázna egy kacatokkal teli vödröt. Nem mertünk röhögni.
Kim Dzsongun ezt az eseményt hagyta ki idén április tizenötödikén – nyolc éve, amióta hatalmon van, most először. És egyre több hír utal arra, hogy nem véletlenül – a legfrissebb információ a Reutersé, szerintük Kína pénteken egészségügyi szakértőket és kormányzati tisztségviselőket küldött Phenjanba. Az elmúlt napokban szárnyra kapott hírek szerint a vezető, akinek a hivatalos titulusa a Koreai Munkapárt elnöke, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Államügyi Bizottságának első elnöke, a Koreai Néphadsereg legfelsőbb főtábornoka, szóval a mélyen tisztelt Kim Dzsongun elvtárs súlyos szívműtéten esett át. Az biztos, hogy nem ő az első, akinek szív- és érrendszeri problémái vannak a családban: apja, Kim Dzsongil 2008-ban szélütést kapott, és külföldi orvosok is részt vettek gyógyításában. A sikeres kezelés után három évre szívinfarktusban halt meg.
A vezető betegségéről szóló értesülést egyelőre hivatalos körök nem erősítették meg, és a dél-koreai, valamint amerikai hírszerzés sem jelzett szokatlan aktivitást a kommunista remetekirályságból. Jelek viszont vannak – az észak-koreai médiából is eltűnt két hete a meglehetősen elhízott és láncdohányos vezető, akinek még az életkorát sem tudjuk pontosan. A legtöbb forrás 36 évesre becsüli, és azt is tudjuk, hogy 2014-ben már eltűnt egyszer több mint egy hónapra, hogy utána aztán bicegve jelenjen meg. Márciusban kihagyta egyik kedvenc szórakozásának, a rakétakísérlet megtekintését is, és nem jelent meg a Legfelsőbb Népi Gyűlés ülésén sem.
A kínai orvosdelegáció fogadása azért is érdekes, mert Észak-Korea hermetikusan lezárta a határait a külföldiek elől már január harmincadikán, azon a napon, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi járványügyi szükséghelyzetet hirdetett ki az új koronavírus miatt. Hivatalosan ugyan azóta sincs egyetlen fertőzött sem az országban, de ez a legkevésbé hihető verzió. Azt tudjuk, hogy azóta kivégeztek egy hivatalnokot, aki Kínában járt, és hazatérte után nem tartotta be a karanténszabályokat és elment egy gőzfürdőbe. Szakértők azt mondják, az észak-koreai börtönök, munkatáborok és katonai kaszárnyák ideális táptalajai a vírus terjedésének. Az NK Daily március elején egy cikkben észak-koreai katonai forrásra hivatkozva arról írt, a kínai határ mentén állomásozó egységeknél januárban és februárban nagyjából száznyolcvan katona halt meg Covid-19-szerű tünetek miatt. Túl sok holttest volt ahhoz, hogy el tudják égetni, állította a forrás. Az NK Daily arról is beszámolt, hogy április elején több orvos meghalt láz és légzőszervi fájdalom után egy katonai kórházban Nampo kikötővárosban.
A központi pártlap, a Rodong Sinmun január végén arról írt, „minden pártszervezetnek komolyan kell vennie az új koronavírus-fertőzés elterjedésének megakadályozását célzó utasításokat, mert ettől függ a nemzet túlélése”. Követelte az abszolút engedelmességet az állami irányelvek mentén, mert „az önelégültség bármikor visszafordíthatatlan, katasztrofális következményekkel járhat”. Váratlanul lemondták a hadseregnapi ünnepséget is február nyolcadikán, és arról is érkeztek hírek, hogy a katonai vezérkar főnöke februárban 20 napos karanténba került.
Kim Dzsongunt utoljára március elején látták a fővárosban, egy új kórház alapkőletételénél. Ott meglehetősen szokatlan módon még némi önkritikát is gyakorolt arról beszélve, hogy sajnálatos módon eddig a fővárosban sem létezett egy modern kórház, de most gyorsan megépítik azt – az avatóünnepséget őszre, a Koreai Munkapárt alapításának 75. évfordulójára tervezik. Észak-Korea mindenesetre nagyon kiszolgáltatott a járványoknak – tavaly októberben kutatók rangsorolták a világ országait aszerint, hogy azok mennyire lennének képesek megküzdeni egy egészségügyi vészhelyzettel. Észak-Korea ezen a listán a 193. helyet foglalja el – csak Szomáliát és Egyenlítői Guineát előzi meg (Magyarország egyébként a 35. ezen a listán).
Kim Dzsongunra visszatérve, ő a műtét után állítólag egy villában lábadozik a Phenjan melletti Hjangszan üdülővárosban. Az országába érkezett delegációt a Kínai Kommunista Párt nemzetközi kapcsolatokért felelős részlegének egyik magas rangú tagja vezeti.
