Két hónap – ennyi idő telt el azon konfliktus óta, ami a legvéresebb volt a 2004. márciusi, a koszovói szerbek elleni pogrom után, és amelyben ezúttal a KFOR katonái és szerbek kerültek célkeresztbe. A koszovói Zvecan településen két hónappal ezelőtt, május 29-én a KFOR 93 tagja sérült meg, akik közül éppen a magyarok jártak a legrosszabbul (az egyik katonának a lábát is amputálni kellett), miközben több mint 50 szerb is megsebesült. Közéjük tartozik Dragisa Galjak, akit hátba lőttek és továbbra is egy belgrádi kórházban lábadozik. A megsérült szerbekről, illetve a legsúlyosabb sérüléseket szenvedő Galjakról ugyanakkor semmit nem lehetett olvasni, ezt a történetet szinte minden sajtótermék a szőnyeg alá seperte.
Zvecanban a helyzet ma békés, a 40 fokos hőségben az önkormányzat épülete előtt kevesen gyülekeznek, többnyire a napellenzők árnyékában. A magyar katonák váltásban járőröznek a török kollégáikkal. Újabb incidens nem volt, de hiába nyugodt most a helyzet, ez bármikor változhat, ahogy az május 26-án is történt, amikor a pristinai hatóságok úgy döntöttek, hogy fegyverekkel felszerelt különleges erőket küldenek Észak-Koszovóba. Ez a döntés akkor egy valóságos erőszakspirált indított el, amiből a magyarok és a szerbek jöttek ki a legrosszabbul.
„Ez már nem városháza, ez kaszárnya”
Észak-Koszovóba utaztunk, hogy megnézzük, miért forrnak ismét az indulatok a szerbek és albánok között.
Mit gondolnak ezek után az észak-koszovói szerbek a magyar katonákról? Ők leginkább abban reménykednek, hogy nem kerül sor újabb konfliktusra, azonban ez nem a szerbektől, illetve a KFOR-kontingens magyar tagjaitól függ. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy ezen a tragikus napon ezt a két csoportot egymásra tolták. Ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi lett volna, ha aznap nem lettek volna jelen a KFOR magyar tagjai, vagy csak egyszerűen visszavonultak volna? Akkor a koszovói rendőrség különleges erői a szerb tüntetőkkel úgy számoltak volna le, mint Dragisa Galjakkal, akit hátba lőttek?
Na de, érdemes sorban haladnunk! A két hónappal ezelőtti tragédiához vezető események már három nappal korábban, május 26-án elkezdődtek. A koszovói különleges rendőri erők tagjai ezen a pénteki napon munkaidőben, puskákkal állig felfegyverkezve erőszakkal megpróbáltak bejutni az önkormányzat épületébe majd, onnan elűzni azokat a közigazgatásban dolgozó embereket, akik évtizedek óta ott dolgoznak. Az akció során könnygázt, villanó gránátokat használtak és fegyverekkel kényszerítették a szerbeket, hogy hagyják el az önkormányzat épületét, a rendőri egységeik pedig teljes háborús felszerelésben felsorakoztak odakinn és megtiltották mindenkinek, hogy belépjen az épületbe.
A szerbek – akik a településen lakosságának 98 százalékát teszik ki – ezért május 29-re, vagyis hétfőre tüntetést szerveztek, hogy így fejezzék ki tiltakozásukat, emellett felszólították a nemzetközi közösséget, különösen a kvint – vagyis az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország – nagykövetségeit, hogy tegyék lehetővé, hogy visszatérhessenek a munkahelyükre, illetve hogy a koszovói különleges erőket vegyék rá arra, hogy távozzanak a zvecani városháza épületéből.
Alig néhány órával a tüntetés kezdete előtt aztán odarendelték a KFOR megerősített erőit, amelyek amerikai, magyar, lengyel és moldovai katonákból álltak. Ekkor egy pillanatban a tüntetők a KFOR katonái mellett megindultak az önkormányzat bejárati ajtaja felé. Nem történt semmiféle incidens, míg nem érkeztek meg a bejáratig. Ekkor kezdődött a koszovói különleges erők beavatkozása, akik a bejáratnál könnygázgránátokkal várták a tüntetőket. Ekkor a demonstrálók visszavonultak, a KFOR pedig kordont emelt az incidensek elkerülése érdekében. Ekkorra az összegyűlt tömeg egyre nagyobb lett és megkezdődtek a tárgyalások a KFOR képviselőivel és az akciót vezető főparancsnokukkal, vagyis azzal az amerikai parancsnokkal, aki a koszovói szerbek legnagyobb pártjának, a Szerb Lista képviselőivel egyeztettek. A Szerb Lista képviselői több alkalommal is békés tiltakozásra szólították fel a tüntetőket, a KFOR képviselőjével folytatott beszélgetés során pedig megismételték, hogy az egyetlen kérésük csupán az, hogy a pristinai különleges rendőri erők hagyják el az önkormányzat épületét.
– Azzal a kéréssel gyűltünk itt össze, hogy a különleges alakulatok távozzanak. Nem kérünk semmi olyat, ami a nemzetközi egyezmények alapján nem illet meg minket, az akadálytalan munkavégzés jogát követeljük, a KFOR tagjaitól pedig azt kérjük, hogy a nemzetközi mandátumuknak megfelelően biztosítsák ezeknek az embereknek, hogy visszatérhessenek a munkahelyükre. Nincs semmi problémánk azzal, ha ők az épületen belül vannak, azonban a koszovói különleges rendőri erőknek semmi keresnivalójuk nincs itt – ismételgette többször az egykori zvecani polgármester, Dragisa Milovic.
Állig felfegyverzett albán rendőrök védik az önkormányzati épületeket Koszovó északi részén
A helyi szerbek elmondása szerint a koszovói különleges rendőrség fegyveresei távcsöves puskákkal védik a városházákat. A helyszínről jelentjük!
A KFOR parancsnoka ekkor azt kérte, hogy távozzanak az egybegyűltek és többször megismételte, hogy a különleges rendőri erők visszavonását ő nem kérheti, illetve hogy az önkormányzati épületben lévők azt követelik tőle, hogy avatkozzanak be és a tömeget ha kell, akár fizikai erővel is távolítsák el a közterületekről. Az összegyűlt szerbek elutasították ezeket a javaslatokat, majd leültek a földre, hogy így fejezzék ki a tiltakozásukat, illetve hogy megmutassák: nem viselkednek erőszakosan, de nem is hagyják el ezt a helyet, vagyis ahonnan a különleges rendőri erők néhány nappal korábban erőszakkal elűzték őket.
A KFOR tagjai eközben váltásban cserélődtek, ekkor a legtöbben éppen a lengyel és magyar kontingensből teljesítettek szolgálatot. Miközben az aszfalton ültek, a KFOR meglepő beavatkozása előtt a tüntetők egyszer csak kántálni kezdték a magyar miniszterelnök nevét, „Gyerünk, Orbán!" felkiáltásokkal. Ekkor az amerikai parancsnok a tüntetők távozását követelte, hogy a KFOR tagjai beengedhessék a koszovói rendőrség tagjait, akik előtte a rendőrségi járművükben ültek – a tüntetők azonban nem vonultak el. Számos videón jól látható, hogy ezt követően a KFOR tagjai többször is megpróbálták a tiltakozó polgárokat a kordonok mögé húzni, Rados Petrovic és Dusan Obrenovic esetében ez sikerült is nekik. A KFOR ezután átadta őket a koszovói rendőrségnek, Obrenovicot aztán brutálisan megverték az őrizetben. Ő a mai napig börtönben van.
Ők voltak az elsők, akiket letartóztattak az incidens előtt, amelyben aztán a KFOR számos tagja megsérült, néhányan lőfegyvertől. A koszovói rendőrség különleges erői pedig hátba lőtték Galjakot, aki két lőtt sebet is szerzett és továbbra is egy belgrádi kórházban fekszik.
Ma, két hónappal később a tiltakozók továbbra is azt követelik, hogy a rendőrség hagyja el az önkormányzat épületét, amelyben már két hónapja tartózkodnak. A magyar katonák továbbra is jelen vannak Zvecanban, ahol más KFOR-tagokkal vannak váltásban – a település közelében a legtöbb KFOR-katona a török kontingenshez tartozik. Eközben a helyi lakosok azt mondják, hogy a KFOR katonáival szemben csupán egyetlen kifogásuk van, hogy a koszovói különleges rendőri erőknek azokat a fegyveres tagjait vigyázzák, akik parancsot adtak arra, hogy erőszakot alkalmazzanak.
Szerb nyelven üzente meg a koszovói miniszterelnök, hogy új választásokat kell tartani
Albin Kurti szerint mindezek mellett találkozókra van szükség Brüsszelben.
Ettől a naptól kezdve több KFOR-tag – köztük a magyarok – gyalogosan járőröznek a településen. Incidensek nélkül. Két hónappal a konfliktus után, amit a zvecani lakosok legszívesebben már elfelejtenének, a helyzet nem változott abban a tekintetben, hogy a koszovói különleges rendőri erők a nemzetközi tisztviselők kérése, illetve Albin Kurti koszovói miniszterelnök bejelentése ellenére sem távoztak mind a mai napig.
Ezért a legutóbb a magyarok és a szerbek fizettek a legnagyobb árat.
A szerző a Kosovo-online.com újságírója
