December 27-én jelent meg utoljára, és a mai nappal, vagyis 2018 december 31-én hivatalosan is megszűnik Ausztrália egyetlen magyar nyelvű nyomtatott sajtóterméke, a Magyar Élet. A húsz oldalas hetilap több mint négy évtizeden keresztül szolgálta a legtávolabbi kontinensre szakadt honfitársainkat – négytagú szerkesztősége az utolsó években fizetés nélkül dolgozott. A főszerkesztő, Csapó Endre 97 évesen alighanem a magyar nyelvterület legidősebb aktív, rendszeresen publikáló újságírója, aki 54 éve szolgálta a távolba szakadt magyarok tájékoztatását. (A Magyar Élet 41 évét megelőzően 13 évig az Ausztráliai Magyarságot szerkesztette.)
– Egy riporter azt kérdezte tőlem egyszer, meddig lesz magyar újság Ausztráliában? Azt válaszoltam: amíg lesznek magyarok, addig újság is lesz! Ezt a 25 évvel ezelőtti hetyke választ ma már szívesen visszavonnám, hiszen most már tudom, nemcsak rajtam múlik, rajtam áll a Magyar Élet léte – írja búcsúzó jegyzetében a lap kiadója, Márffy Attila, aki szerint nem az ő lapjuk az első, sokkal nagyobbak és erősebbek is áldozatául estek az internetnek.
„A lapban egyre sűrűsödő gyászjelentések egyértelműen jelezték öregedő olvasótáborunk folyamatos zsugorodását is. Ugyanakkor a fiatalok már nem igénylik a nyomtatott újságot, ők a számítógépen keresztül szerzik be az információt, és azon keresztül is kommunikálnak egymással” – foglalja össze az idősödő ausztrál diaszpóra gondjait Márffy, és ehhez csak annyit tennénk hozza: a kint született, tehát már második vagy harmadik generációs magyarok sokszor nem írnak-olvasnak anyanyelvükön, így nem is tudnák forgatni a magyar újságot.
Milyen esélyei vannak a nyomtatott sajtónak a túlélésre? | Magyar Hang
Mik a piaci kilátások, és mi történik, ha az egyedi, nem központosított helyi nyomtatott sajtó eltűnik?
Meg lehetett volna menteni a lapot, de ezt adminisztrációs gondok nehezítették. Erről így ír: „Négy évvel ezelőtt jutottunk el arra a pontra, mikor elfogadtuk a magyar állam részéről felénk nyújtott segítő kezet. Értékeltük és előre megköszöntük a jó szándékot, ám hamarosan kiderült, a támogatásokat kifejezetten szervezetek, egyesületek kaphatják csak meg, nem egy magánvállalkozásnak minősülő újság. Ez esetben az a szerep, amit a lap éppen a támogatandó szervezeti élet fenntartásában játszik, nem elegendő a bürokrácia legyőzéséhez. Négy éven át tartó szélmalomharc után arra a következtetésre jutottunk, hogy nem méltó hozzánk ez a kilincselés, az sem méltányos, hogy a szövetségek vezetőit dolgoztassuk, hogy nevünkben pályázzanak és számoljanak el a támogatásként rajtuk keresztül számunkra kiutalt összegekkel. (…) Be kell látnunk, hogy a jövőben ezzel a nehézkes, komplikált és legfőképpen bizonytalan és kiszámíthatatlan rendszerrel nem tudunk megbirkózni.”
A jobboldali lap egyébként meglehetősen kormánypárti irányultságú volt, a 20 oldalon a saját írások mellett főként a Magyar Hírlap, a Ripost és a 888.hu cikkeit szemlézték, és az internettel nehezen barátkozó ausztráliai magyarok ebből a kiadványból tudták meg a Duna World műholdas televízió heti programját is.
A most bezáró lap a negyedik ausztráliai magyar kiadvány: 1957-ben Melbourne-ban indult egy Magyar Élet hetilap, 1961-ben volt egy országos Magyar Szó, 1964-ben pedig Sydney-ben jött létre a Ausztráliai Magyarság. Ezek mindenike egy idő után megszűnt, a legtovább, vagyis máig az 1977-ben, családi vállalkozásként indult Magyar Élet bírta. 1978-ban, a Magyar Élet és az Ausztráliai Magyarság egyesülésekor a főszerkesztő, Csapó Endre így fogalmazott: „Állampolgári hűségünk Ausztráliához köt, de szellemi hűségünk a magyar népé, amely ezer esztendőn keresztül építette, csiszolta azt a sajátos ízű, színű műveltséget, ami különös szép nyelvünkön oly egyénien fejeződik ki. Hűségünk nem pártoké, vagy csoportoké. … Mennyezetünk az a magyar égbolt, amely mindazokat betakarja, akiknek szívét-lelkét még melegíti a magyar érzés. Újságunk ehhez kíván lenni szellemi fűtőanyag. Hűségesek kívánunk lenni a magyar égbolt világló csillagaihoz is, szellemi életünk, irodalmunk nagyságaihoz.”
