A korai évek
Mihail Szergejevics Gorbacsov párton belüli karrierje nyílegyenes volt. 1952-ben, még a sztálini korszak vége előtt lépett be a kommunista pártba. Jogi diplomájának megszerzése után a kommunista ifjúsági szervezetnél, a Komszomolnál helyezkedett el, majd 1961-ben a régiós Komszomol első titkára lett. A hruscsovi „sztálintalanítás” idejében a reformista szárnyhoz sorolták.
1970-ben a Sztavropoli Határterület pártvezetője, majd egy évvel később a Központi Bizottság tagja, majd 1978-ban annak titkára lett. 1980-ban, 49 évesen, akkori legfi atalabbként beválasztották az SZKP Politikai Bizottságába. A szintén sztavropoli származású Jurij Andropov KGB-elnök, későbbi pártfőtitkár mentoráltja lett, az ő segítségével még gyorsabban lépdelt előre a párthierarchiában. Személyügyi vezetőként elérte, hogy a kormánytagok és a regionális vezetők 20 százalékát leváltották, az utódok pedig fiatal, jó képességű bürokraták lettek.
1984-ben Adropov a halálos ágyán jelezte, hogy szeretné, ha Gorbacsov követné őt, ám a Központi Bizottság ekkor még Konsztantyin Csernyenkót választotta meg főtitkárnak. A betegeskedő Csernyenkót már ekkor gyakran Gorbacsov helyettesítette, majd Andrej Gromiko külügyminiszter javaslatára egy év múlva az elhunyt Csernyenkót végleg ő váltotta a Szovjetunió de facto vezetőjeként.
Pancserpuccs
Rendkívüli állapot a Szovjetunióban, Gorbacsov beteg, és ideiglenesen visszavonult – ismételte állhatatosan a szovjet rádió és tévé 1991. augusztus 19-én reggel 6 órától. Az utcán tankok járőröztek. A Janajev alelnök vezette puccsisták előző nap sikertelenül próbálták meg rávenni a krímbeli Foroszon szabadságát töltő Gorbacsovot a rendkívüli állapot kihirdetésére.
Nélküle kellett lépni tehát. 19-én hajnali 4-kor a KGB a foroszi dácsát (amit 1985 után rekordsebességgel húztak fel az új főtitkárnak, hogy ne kelljen Brezsnyev korábbi villájában pihennie) elvágta a külvilágtól; a nukleáris erők irányítását Janajev vette át. Gorbacsovék hamarosan szembesülhettek a megváltozott körülményekkel: az addig a védelmükért felelős KGB-tiszt a rabtartójukká vált. Az őrizetben lévő elnök-főtitkár továbbra sem volt hajlandó nevét adni a puccshoz, jóllehet, erre többször nyomatékosan igyekeztek rávenni. Felesége, Raisza Gorbacsova, aki attól félt, hogy a kivégzett cári család sorsára jutnak, a megpróbáltatások hatására kisebb agyvérzést kapott. (A védőőrizet meglehetősen liberális lehetett: a Gorbacsov család kisétált a strandra, hogy megmutassák: az elnök egészséges.) A pancser módon megtervezett államcsíny napok alatt elbukott. Gorbacsov visszatért Moszkvába, a tényleges hatalom azonban ekkor már Borisz Jelcin orosz elnök kezében volt, aki egykori főnöke kiiktatásával a nagyobb tagállamok vezetőinek beleegyezésével december végén hivatalosan is felszámolta a Szovjetuniót. Gorbacsovot rekordidő alatt, méltatlan körülmények között távolították el a Kremlből.
A kitaszított
Az augusztusi puccs, illetve lemondása után Gorbacsov továbbra is aktív maradt Oroszország politikai életében – nem sok sikerrel. Az 1996-os elnökválasztáson elszenvedett veresége után többször is pártot alapított, amelyek képtelenek voltak kitörni törpe státuszukból. Eddigre ugyanis az Egységes Oroszország vált az ország domináns pártjává, amely mellett még olyan, egykor nagy hatalmú politikusok sem tudtak labdába rúgni, mint Gorbacsov. De szerepet játszott a politikus sikertelenségében az is, hogy az orosz lakosság elsősorban őt tette felelőssé a Szovjetunió összeomlásáért. Ettől függetlenül az SZKP egykori pártfőtitkára sosem rejtette véka alá a véleményét a legkülönbözőbb világpolitikai történésekről: élesen kritizálta Jugoszlávia bombázását, 1999-ben, Amerika 2003-as iraki invázióját, elismerően szólt viszont Dmitrij Medvegyev szerepéről a 2008-as dél-oszétiai háború kapcsán. Ettől függetlenül Gorbacsov tanácsaira már egyáltalán nem volt kíváncsi az orosz vezetés, aki így egyre inkább kitaszítottá vált. A megkeseredett, súlyos beteg Gorbacsov az ukrajnai háború kitörése után már nem szólalt meg nyilvánosan, így csak barátai mondták el, hogy a Szovjetunió utolsó vezetője élesen ellenezte az orosz beavatkozást, Vlagyimir Putyinban pedig nagyot csalódott, mert véleménye szerint az orosz elnök tönkretette az életművét.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/37. számában jelent meg szeptember 2-án.
