A magyarországi Orbán-rendszer példájával figyelmeztetett a liberális Standard című osztrák lap Ausztria belpolitikai folyamatainak apropóján. Ezek részint az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökének, Herbert Kicklnek a május 1-jei nagy feltűnést kiváltó beszédével, részben a sajtószabadság világnapjával és az osztrák közmédia finanszírozásának átalakításával függenek össze. Közben a sajtószabadság világnapja alkalmából a Profil újságírójának esetét idézte fel, miután a megkeresése nyomán rágalomhadjáratot indított ellene 2021-ben a magyar kormányhoz hű sajtó. A német TAZ pedig azt tárta fel, hogyan zajlott akkor a Franciska Tschinderle elleni művelet.
A jelenleg a közvélemény-kutatások szerint Ausztriában legnépszerűbbnek számító Szabadságpárt elnöke május 1-jén már-már úgy beszélt az 5000 fősre becsült hallgatósága előtt egy linzi sörsátorban, mint az ország jövőbeni kancellárja. Egyebek mellett azt mondta ugyanis, hogy a népet szolgáló kancellárra van szükség, szerinte az FPÖ-t egyetlen párt és az államfő sem tudja megállítani. Híveinek pedig azt üzente: ne engedjék magukat meggyőzni arról, hogy ők a társadalom széléhez tartoznak.
Hans Rauscher a Standardban megjelent véleménycikkét egy topmenedzser ismerősét idézve nyitotta: „Még egy évünk van” Kickl kancellárságáig vagy legalábbis egy újabb jobboldali-szélsőjobbos kormány megalakulásáig, amivel Ausztriát „Orbánisztánná” alakítják. Merthogy Kickl Linzben azt is kijelentette: más szelek fognak fújni az országban, ami Rauscher értelmezése szerint veszélyes fenyegetésnek hangzik, amely nem csak Kickl radikális retorikáját tükrözi, hanem helyenként Göbbelsre emlékezteti. Emellett a pártvezér genderről és a szivárványkultúráról elhangzott szavait úgy fordította, hogy a „sörsátor normától” való eltérést nem tolerálják, sőt üldözik majd. – Csináljuk úgy, ahogy Orbán, tegyük Ausztriát erőddé – mondta például Kickl az általa követendőnek tartott bevándorláspolitikáról. A kolumnista attól tart, hogy Kickl ennél nagyobb mértékben merítene majd Orbántól. Szerinte félő, hogy az FPÖ hatalomra jutása esetén a magyar példa alapján tekintélyelvű látszatdemokráciává alakítaná Ausztriát.
Hans Rauscher azért is tartja a Szabadságpárt elnökét veszélyesnek, mert – szemben a párt korábbi neves elnökeivel, Jörg Haiderrel és Heinz-Christian Strachével – neki nincsenek gyanús hobbijai, amelyek elterelhetnék figyelmét törekvéséről, a hatalom megszerzésétől.
A szerző úgy látja, a jelenlegi politikai folyamatok is Kickl kezére játszanak a hatalomba vezető úton: a kormányzó jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP) még nem heverte ki Sebastian Kurz egykori kancellár-pártelnök távozását. A Néppárt viszont meg akarja tartani a hatalmat, akár Herbert Kickllel az oldalán is. Ebből a helyzetben pedig az is elképzelhető, hogy Kickl kancellárságát is vállalják. (Az Osztrák Néppárt és a Zöldek közös kormánya egyébként többször megingott már, időről időre előkerül az előre hozott választás kérdése, mivel a kormány mandátuma 2024-ben jár le.)
Ennek a folyamatnak a részének tekinti, hogy Felső-Ausztriában évek óta együtt kormányoz a Néppárt és a Szabadságpárt, Alsó-Ausztriában a választások nyomán néhány hete alakult meg az ÖVP–FPÖ kényszerkoalíciója, Salzburgban pedig a Néppárt jó eséllyel az FPÖ mérsékeltjei közé tartozó Marlene Svazekkel léphet szövetségre. A hatalomba vezető út előkészítve –állapította meg. Rauscher azonban megjegyezte: előfordult már, hogy egy fordulattal hirtelen minden borult. Ha a folyamat ellen tenni szeretne valamit a demokratikus Ausztria, ahhoz először a veszélyt kell felismernie – írta a publicista a Standardban.
Iskolapélda a politikai támadásra
Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy másik lap, a Profil című hetilap szerdai, a sajtószabadság nemzetközi napjára időzített írásban is előkerült – mint negatív példa. A szerző annak a kollégájának esetét idézte fel, akit a Fidesszel szimpatizáló magyar sajtó az MTVA-val együtt a célkeresztjébe vett, miután kérdéseket küldött a kormánypártnak. Az eset az állami média „Kérdésekkel provokált az újságíró” felütéssel beolvasott híranyagaként híresült el. A Profil című hetilap munkatársa publicisztikájában úgy fogalmazott: „Ha valakikre Orbán Viktornak nincs szüksége, azok az újságírók, akik kérdéseket tesznek fel”. Majd felidézte a Profil már említett újságírójának, Franziska Tschinderle esetét, aki 2021-ben a Fidesz és a szélsőjobboldalinak tartott pártok közötti kapcsolat feltérképezésén dolgozott. Emiatt kereste meg akkor a párt EU-képviselőit, ám a kérdései a magyar állami média hírműsoránál landoltak. Tschinderle ellen több napig tartó rágalmazó kampányt folytatott a Fidesz-közeli sajtó – jegyezte meg. A lejárató akcióval ellen az osztrák külügyminisztérium is tiltakozott.
A szerző, Stefan Melichar idézte a berlini baloldali értékrendű TAZ című napilap szerdai kolumnás anyagát, amely azt vizsgálta meg a sajtószabadság napja alkalmából, hogyan zajlott a Tschinderle elleni hecckampány a magyar kormányközeli sajtóban. Merthogy az az eset „iskolapéldája volt a független újságírás ellen folytatott politikai támadásnak”. Az MTVA egyik vezető munkatársa úgy idézte fel a történteket, hogy a magyar kormány juttatott el információkat Tschinderle megkereséséről a hozzá közel álló sajtónak. Az eset különösen feltűnő példája a kritikus újságírók megfélemlítésére irányuló kísérleteknek. Ám ha valaki azt gondolja, hogy csak Magyarországon tiporják lábbal a sajtószabadságot, az téved – fogalmazott Melichar. Ő maga inkább nem utazik több olyan országba, amelyről írt, mert a hatóságok zaklatásától tart, noha cikkei erre nem adnak okot.
A Profil és a valamennyi mértékadó osztrák lap – a szeriőz sajtótól a bulvárlapokig – azonban a sajtószabadság napjára különleges akcióval hívta fel a figyelmet. A lapok ugyanis üres címlappal jelentek meg ma. A Presse szerint figyelemfelkeltésnek szánták az akciót. A Néppárt és a Zöldek kormánya ugyanis átalakítaná az osztrák közmédia (ORF) finanszírozását oly módon, hogy értékelésük szerint azzal a magántulajdonban álló média kiadóit hoznák nehéz helyzetbe. A magántulajdonban álló kiadók úgy vélik, ezzel ledolgozhatatlan versenyhátrány érné őket és tisztességtelen előnyhöz juttatná a közmédiát. A tervezet szerint ugyanis jelentős állami forrásokhoz jutna az ORF az internetes és digitális felületei fejlesztésére. Ez bár jó az ORF-nek, az osztrák média sokszínűségét nem szolgálja. Médiasokszínűség nélkül nincs választási szabadság. Választási szabadság nélkül nincs liberális demokrácia – áll a nyílt levélben, amely szerint a tervezet egzisztenciálisan fenyegetné a magántulajdonban álló kiadókat. A Karl Nehammer (ÖVP) kancellárnak, a kormánynak és a koalíciós pártoknak címzett levelet mások mellett a Die Presse, a Der Standard, a Profil, a Kronen Zeitung, a Salzburger Nachrichten és az állam tulajdonában álló, de a nyomtatott kiadás leállítása előtt álló Wiener Zeitung kiadóvezetői is aláírták.
