Titkolózás és elhallgatás Kínában: a koronavírus első napjai

Miközben óráról órára súlyosbodik az új koronavírus okozta járvány, felmerül a kínai hatóságok felelősségének kérdése a fertőzések terjedésében. Kezdetben ugyanis inkább a megbetegedések eltussolásán ügyködtek a helyi hatóságok, semmint a megoldáson. Éppúgy nem merték bevallani a krízishelyzetet, mint az atípusos tüdőgyulladás (SARS, amelynek okozója szintén koronavírus) idején.

A 800 áldozatot követelő világjárvány 2002 novemberében indult Kuangtung tartományból, de ezt 2003 februárjáig titkolták a közvélemény elől, a pekingi kormány pedig április 20-ig várt a teljes beismeréssel. Igaz, akkor leváltották az egészségügyi minisztert és a pekingi főpolgármestert, sőt, bocsánatot kértek a lassú reagálásért. Ráadásul megígérték, hogy legközelebb gyorsabbak lesznek. Ez végül is sikerült, hiszen 17 esztendővel később nem közel fél évbe, „csak” majd egy hónapba telt, mire színt vallottak a világ és a saját népük előtt. De mi történt az első napokban?

A kínai hatóságok mostanra már kiderítették, hogy a fertőzés kiindulópontja az egzotikus élő állatokat is áruló vuhani halpiac volt, és tavaly december közepén történtek az első tüdőgyulladásos megbetegedések. A Nemzeti Egészségügyi Bizottság szakértőket küldött a helyszínre, és a vizsgálatok alapján január elsejével zárták be a piacot, vagyis az első fertőzés megjelenése után még közel két hétig működött. Az egészségügyi hatóságok január 8-án azonosították az új koronavírust. Bár állítják, hogy december végétől kezdve megfelelő és rendszeres tájékoztatást adtak a lakosságnak, elég szelektíven adagolták az információt, és kezdetben alábecsülték annak lehetőségét, hogy a fertőzés emberről emberre is terjedhet. A South China Morning Post információi szerint a helyi hatóságok annyira titkolóztak, hogy a kórházakban sem tudtak arról, mire kellene ügyelniük. Így fordulhatott elő, hogy egy beteg az idegsebészeti beavatkozás során az orvost és 13 nővért fertőzött meg. Ezt az esetet is csak azután ismerték el nyilvánosan, miután Csung Nan-san vezető kínai tüdőspecialista a televízióban beszélt erről január 20-án. 

A hatóságok kezdetben a helyi lakosság körében terjedő információknak is igyekeztek útját állni, és még az interneten folyó diskurzusokat is ellenőrizték, illetve akadályozták. A rendőrség nyolc embert azonosított és figyelmeztetett, hogy ne terjesszenek „megbízhatatlan” információkat. A vuhani hatóságok még akkor is úgy tettek, mintha mi sem történt volna, amikor már teljesen világossá vált, hogy az új koronavírus rendkívül fertőző. Így megengedték, hogy január 18-án a helyi tradícióknak megfelelően mintegy 40 ezer család különböző zsúfolt közösségi helyszíneken együtt ünnepeljen és étkezzen. Még január 19-én is azt nyilatkozták az egészségügyi hatóságok emberei, hogy kézben tartják a helyzetet, ellenőrzés alatt tudják tartani a kitörő járványt. Csak egy nappal később jött el az igazság pillanata, amikor egyenesen az államfő, Hszi Csin-ping szólított fel arra az állami médiában, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a járvány megállítására, illetve hogy az első helyre kell tenni az emberek egészségének megvédését. Ekkorra azonban már közel 200-ra nőtt a megerősített fertőzések száma, a vírus megjelent több más kínai városban és tartományban, illetve bejelentették az első megbetegedéseket Japánból, Dél-Koreából és Thaiföldről. 

Azóta magas fokozatra kapcsoltak a kínai hatóságok, közös bizottságot állítottak fel, meghozták az első drasztikus intézkedéseket, karantén alá helyezték a 10 milliós Vuhant, illetve több más várost, és rendszeresen tájékoztatják az Egészségügyi Világszervezetet (WHO). Vuhanban testhőmérséklet-érzékelőket szereltek fel a közlekedési csomópontokon, de gyakorlatilag le is állították a tömegközlekedést, és mindenféle rendezvényt. Ugyanakkor továbbra sem ismerik be, hogy kezdetben lassan reagáltak. Ez az óvatoskodás, tehetetlenség egyébként mélyen gyökerezik a kommunista „hagyományokban”, hiszen a hivatalnokok általában semmilyen komoly döntésért nem merik vállalni a felelősséget. Ráadásul az egész járvány épp a holdújévi ünnepek előtt tört ki, amikor az egész ország útra kell, hogy családlátogatóba menjen, és heteken át ünnepeljen. A karrierjét kockáztatta volna az, aki vette volna a bátorságot ahhoz, hogy időben figyelmeztessen, és az utazások korlátozását javasolja. 

Mindezek alapján egyébként itt Magyarországon is felmerül a kérdés: hazánkból hány kínai utazott haza a holdújévre, s van-e valamilyen intézkedési terv, hogy amikor visszaérkeznek Magyarországra, legyen egészségügyi vizsgálat a ferihegyi repülőtéren.