Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Alain Delon – tudatta vasárnap reggel három gyermeke, Alain-Fabien, Anouchka és Anthony az AFP hírügynökséggel. A legendás francia filmsztár 88 éves korában „békésen, a Párizstól délre fekvő Douchyban lévő otthonában” hunyt el. A család kérte, hogy tartsák tiszteletben magánéletüket „a gyász e rendkívül fájdalmas pillanatában”. Édesapjuk „békésen elaludt három gyermeke és családja körében”, „az éjszaka közepén”.
A színész súlyos beteg volt, miután több agyvérzést kapott. Három gyermeke hónapok óta heves vitát folytatott arról, hogy hol és hogyan kellene apjukat kezelni. Legutóbb Delon törvényes gyámságát, amely korábban elsősorban az orvosi döntésekért volt felelős, kiterjesztették a pénzügyeire is.
Schneider, az örök szerelem
Alain Delon 1935. november 8-án született a franciaországi Sceaux-ban. Számos iskolából kirúgták, tizennégy éves korában pedig már munkába is állt egy hentesüzletnél. A haditengerészetnél töltött ideje során Vietnamban harcolt, elbocsátását követően, az ötvenes évek második felében pedig szinte véletlenül talált rá a színészkedés.
Az ismert hollywoodi producer, David O Selznick figyelt fel rá Cannes-ban, majd szerződést is ajánlott neki, Delon viszont elsőként inkább a francia filmezéssel tett próbát, és Yves Allégret 1957-es filmjében, az Amikor az asszony összezavarodik-ban mutatkozott be. A filmek ezt követően viszont már folyamatosan jöttek, Alain Delon hamar bizonyította tehetségét, rátermettségét. Férfiúi sármjával szintén rögtön meghódította a nézőket, a Delon név pedig a hatvanas-hetvenes évekre már fogalom lett, a legismertebb nemzetközi filmsztárok közé került.
Az 1958-as Christine-ben már főszerepet kapott, Romy Schneider partnereként bűvölte el a korabeli közönséget. Delon szexszimbólumságát meg is erősítette – írja a The Guardian –, hogy Schneiderrel a valóságban is viharos románca alakult ki, kapcsolatuk pedig 1964-ig ki is tartott. A nyilvánosság előszeretettel foglalkozott kapcsolatukkal, előbb csodálatos szerelmesekként, majd örök jegyesekként, végül szörnyű szeretőkként jellemezve őket. Hiába váltak el néhány év után útjaik, lélekben később sem tudtak igazán elszakadni: Delon 2009-ben arról beszélt, hogy Schneider volt élete szerelme, 2018-ban pedig sajnálatának adott hangot, hogy nem vette el az 1982-ben, mindössze negyvenhárom éves korában elhunyt színésznőt.
A francia film feltámadása
A filmsztár a francia mozi hatvanas évekbeli feltámadásának egyik ikonikus alakjává vált, és bár Hollywoodban végül igazán sosem csinált karriert, de ezt nem is annyira kell bánja: a francia filmet tette naggyá. Igaz, első nagy sikere, az 1960-as Rocco és fivérei olasz-francia koprodukció volt, míg az 1962-es Napfogyatkozás brit-olasz. Az előbbi forgatása során Luchino Viscontival, az utóbbié idején pedig Michelangelo Antonionival dolgozott együtt. Viscontival közösen készítették az 1963-as A párducot is, mely szintén hamar klasszikussá érett.
Delon ezt követően megpróbálkozott betörni az angol nyelvű filmek piacára, szerepelt például A sárga Rolls-Royce-ban, feltűnt Kirk Douglas oldalán, de ezek a munkái igazán sikeresnek nem bizonyultak, így inkább visszatért hazájába. Jól is tette: 1967-ben esőkabátos bérgyilkost alakított Jean-Pierre Mellville filmjében, A szamurájban, amely szintén kultikus státuszt vívott ki magának. Közben már a botrányok sem kerülték el: 1968-ban meggyilkolták testőrét, Stefan Markovicot, a merénylettel pedig Delon régi barátját, az alvilágban is hírhedt François Marcantonit gyanúsították. A vádat végül mégis ejtették. Viszont előkerültek Markovictól olyan fotók, melyek a francia elit bizonyos tagjait, köztük Georges Pompidou elnökjelölt feleségét ábrázolták kompromittáló helyzetben, és felmerült, hogy a testőrnek ezek miatt kellett meghalnia.
Julius Caesarként búcsúzott
A hetvenes-nyolcvanas évek még Delonról szóltak, de filmjei már nem szóltak akkorát, mint korábban. Szerepelt a Skorpióban és az Égő pajtákban, Zorrót játszotta 1975-ben, majd Klein urat 1976-ban, amely szerepért César-díjat is kapott. Láthattuk a Pierrot és bandája, az Airport '79, a Swann szerelme, a Ne ébreszd fel az alvó zsarut és a Casanova visszatér című filmekben. A kilencvenes évektől már ritkábban tűnt fel a mozivásznon, kritikai sikernek pedig még ezek az alkotások sem bizonyultak. A 2008-as Asterix az Olimpiában című alkotásban Julius Caesart játszotta, az évtized végére pedig lényegében be is fejezte a filmezést. (Bár visszavonulását egyébként már 1997-ben bejelentette.)
Romy Schneider után következő nagy szerelme Mireille Darc francia színésznő volt, akivel végül 1982-ben, másfél évtizedes kapcsolat végén váltak el. Delon a nyolcvanas évek végén elvette a holland modellt, Roselie van Breement, akivel két gyerekük született, Anouchka és Alain-Fabien. Ez a kapcsolat végül 2001-ben ért véget.
Mindenki Alain Delon szeretne lenni
Arról, hogy miért válhatott ennyire népszerűvé, a The Guardian ismert filmkritikusa, Peter Bradshaw azt írta: hipnotikusan szelíd, hosszú szempillájú, szinte macskaszerű kinézete egyszerre tette lehetővé, hogy titokzatos, sérült és negatív férfiszerepeket egyszerre hitelesen játsszon el. Karaktere erősen különbözött az akkoriban népszerű más sztárokétól, Paul Newmanétől vagy Robert Redfordétól. Karizmája a legnagyobbak közé emelte: kemény férfinak látszott a filmjeiben, vonásai mégis különlegessé tették a munkásosztálybeli szereplők és más alacsony egzisztenciák köreiben.
Delon természetesen a zenei életre is nagy hatást gyakorolt: Madonna neki ajánlotta Beautiful Killer című dalát, Emma Daumas is kiadott egy számot Dans les yeux d'Alain Delon címmel, a Dián Tamás által jegyzett Alain Delon szeretnék lenni című dalt pedig még a ska-punk Macskanadrág is elénekelte. A vidám dalocskát egyébként eredetileg a 2. Műsor zenekar játszotta, 2013-ban pedig még Deutsch Tamás is megvallotta a Story bulvárlap címlapján, hogy ezt szokta énekelni a fiának.
