Leni Riefenstal szemtanúja lehetett a nácik által elkövetett olyan szörnyűségeknek, amelyekről állítólag semmit nem tudott. A The Guardian közölt cikket az Andres Veiel által írt és rendezett dokumentumfilmről, ami a Velencei Filmfesztiválon debütál, és vetítik majd a miskolci Cinefesten is.
A nácik kedvenc rendezőjének és vezető propagandistájának megítélése a mai napig ellentmondásos. Az akarat diadala című híres-hírhedt filmjét sokan látták, azon kívül viszont kevés munkája vált igazán ismertté, miközben tehetségét, kreatív látásmódját még legnagyobb kritikusai is el szokták ismerni. Illetve úgy értékelnek: Riefenstahl egyik nagy bűne épp az volt, hogy kiemelkedő művészi képességeit a nácik szolgálatába állította.
A rendező kifejezetten hosszú életet élt, végül 101 éves korában, 2003-ban halt meg. Így lehetősége volt arra is, hogy korábbi szerepét megpróbálja újraértékelni, esetleg jóvátenni, amit jóvá lehet. Vannak például egykori nácik, akik a háború után az ellenkező oldalon kötöttek ki, vad kommunisták lettek diktatúrákban, esetleg nácivadászok demokráciákban. De olyanok is akadnak, akik humanitárius ténykedéssel igyekeztek kompenzálni a korábbiakért.
A film szerint ezzel szemben Riefenstahl a haláláig csodálta a náci pártot és annak vezetőit, ez pedig szintén szembemegy azon állításával, hogy ő nem köteleződött el a nemzetiszocialisták iránt. De Feiel műve ennél súlyosabbat is állít róla: Az akarat diadala rendezőjének tevőleges szerepe lehetett lengyel zsidók 1939-es lemészárlásában. Ekkoriban rövid ideig háborús riporterként dolgozott, így követte Adolf Hitlert Lengyelországba is 1939 szeptemberében. Így pedig látta mindazokat a borzalmakat, amelyek egy dél-közép-lengyelországi városban, Końskiében megestek. A Riefenstahl-hagyatékban talált egyik 1952-es levél szerint ráadásul egyenesen sürgette egy jelenet forgatása előtt a piacon, hogy távolítsák el onnan a zsidókat. A levelet egy alacsonyabb beosztású tiszt írta Riefenstahl volt férjének, Peter Jacobnak, a Sturmabteilung nevű náci félkatonai szárny őrnagyának. A rendező megjegyzését egy tizedes azzal a paranccsal továbbította, hogy szabaduljanak meg a zsidóktól. Az elhangzottak hatására többen is menekülni próbáltak, mire eldördültek a lövések. Veiel szerint amennyiben mindez valóban így történt, akkor Riefenstahlnak tevőleges szerepe volt a końskie-i zsidók halálában.
A dokumentumfilm készítése során feldolgoztak nagyjából harminc órányi kazettás felvételt, melyek a háború utáni telefonbeszélgetéseket tartalmaztak többek közt egykori nácikkal, akik felajánlották erkölcsi támogatásukat Riefenstahlnak. Egy ismeretlen telefonáló úgy fogalmazott, a náci korszak erkölcse és tisztessége vissza fog térni, mire Riefenstahl azt válaszolt: „igen, a német nép erre van predesztinálva.”
Veiel filmjében szóba került az is, hogy Riefenstahlról annak idején pozitív volt a közvélemény azért, hogy 1976-ban megjelent egy késő esti műsorban a munkások náciellenes ellenállási mozgalmának egykori tagjával, Elfriede Kretschmerrel. A rendezőt meg is tapsolták, amikor arról beszélt, mennyire sokkolta a háború után, mikor értesült a nácik rémtetteiről. Ehhez képest a rendező gondosan eltette a náciktól kapott támogatói leveleket, például azt, amelyben egy közismert holokauszttagadó azt üzente neki: „ne hagyd, hogy a disznók tönkretegyenek.” Egy korábi társának írt levélben pedig a rendező sajnálatát fejezte ki a náci korszak vége miatt.
