Kilencvennégy éves korában elhunyt az Egy hatás alatt álló nő című korszakos filmdráma főszereplője, Gena Rowlands. Halálának okát nem közölték, de már öt éve Alzheimer-kórral küzdött. Az utóbbi két évtizedbeli legismertebb szerepe, a Szerelmünk lapjai (The Notebook) Allie Calhounja is egy demenciával sújtott nő volt. Az Egy hatás alatt álló nőt első férje, John Cassavetes rendezte, a Szerelmünk lapjait pedig már fia, Nick. Egyébként a színésznő anyja, Lady Rowlands szintén Alzheimerrel küzdött, Gena Rowlands pedig nem is vágott volna bele a filmbe, ha azt nem fia forgatja.
Gena Rowlands 1930. június 19-én született a Wisconsin állambeli Madisonban. 1953-ban nyert felvételt az Amerikai Színművészeti Akadémiára, és rögtön a meghallgatásán találkozott az ott tanuló Cassavetes-szel. Egy éven belül már össze is házasodtak, pályájukat pedig mindketten színészként kezdték. Rowlands az ötvenes évek elején debütált a Broadway-n, illetve az 1958-as The High Cost of Living című filmben már láthattuk őt. Férjét nem sokra rá foglalkoztatni kezdte a rendezés, és bár a New York árnyai című, nagy hatású munkájában felesége még csak statisztaszerepet kapott, de az 1963-as Gyermeki várakozásban (A Child Is Waiting) már nem csak egy pillanatra bukkant fel. Cassavetes aztán összekülönbözött Stanley Kramer producerrel, és feleségével közösen úgy döntöttek, függetlenítik magukat Hollywoodtól. Nagy dobás volt 1968-as, Arcok című közös filmjük, amit olyanok követtek, mint a Minnie és Moskowitz (1971), majd a sokat emlegetett Egy hatás alatt álló nő (1974). Az 1977-es Premiert (Opening Night) követően jött a szintén jelentős, 1980-as Glória, illetve a Szeretetáradat (Love Streams) 1984-ben. Ez volt egyben utolsó közös filmjük.
Két Oscar-jelölése is volt, egyik a Glóriáért, másik az Egy hatás alatt álló nőért. Végül 2015-ben vehetett át tiszteletbeli Oscar-díjat. A brit The Guardian úgy emlékezett rá, mint aki nehézségekkel küzdő, de erős nőket alakított ihletetten, köztük férje, John Cassavetes tíz filmjében is. A Guardiannek 2001-ben el is mondta, valóban rendkívülinek számított, hogy sérült, vágyakozó felnőtt nőket jelenít meg. Korábban a filmekben kellemetlennek tartották volna azt mutatni, hogy egy idősebb nő bármit is mond az érzelmeiről, nemhogy ilyen mélyen megmutassa, miféle problémákkal is kell megküzdjön a mindennapokban. Emmy-díjat többször is átvehetett, egyebek mellett az 1987-es The Betty Ford Storyért és az 1991-es Az idegen árnyékáért.
John Cassavetes utolsó évein végül egyre inkább betegsége hatalmasodott el, a legendás rendező 1989-ben hunyt el. Rowlands pályája ezt követően is fontos filmekkel gazdagodott: kiemelkedő volt szerepe Woody Allen 1988-as, Egy másik asszony című filmjében, de sokan emlékezhetnek rá a Jim Jarmusch-féle Éjszaka a Földön-ből is, amelyben képtelen volt elhinni, hogy a fiatal taxisofőrlány, aki felvette, valóban nem vágyik fényes hollywoodi karrierre. (Winona Ryder egyik kiemelkedő korai alakítása ez.) Terence Davies 1995-ös rendezésében, A neonbiblia - Részigazságokban is láthattuk, majd az 1997-es Életem szerelmét (She’s So Lovely) már Nick Cassavetes készítette, ráadásul az apja forgatókönyve alapján. Zoe Cassavetes rendezői bemutatkozásánál, a 2007-s Tört angolsággal (Broken English) című filmben szintén ott volt az anya, Gena Rowlands. Alexandra nevű lánya pedig ugyancsak a filmes pályát választotta. Gena Rowlands az elmúlt húsz évben olyan művekben volt még látható, mint a Majd elválik (1998), a Szeress, ha tudsz! (1998) vagy az Életeken át (2004). Utolsó nagyjátékfilmjét, a Six Dance Lessons in Six Weeks-et 2014-ben mutatták be.
