Az evolúció során azoknak az élőlényeknek lett kellemetlen (csípős vagy keserű) ízük, amelyek mérgezők voltak, és az ízükkel próbálták elriasztani az őket elfogyasztani szándékozó ragadozókat (a növények számára a növényevők is ragadozók). A mérgezés elkerüléséhez fűződő érdek tett bizonyos ételeket rossz ízűvé vagy akár fájdalmasan csípőssé. Bizonyos emberek azonban – nem teljesen egyértelmű okból – szeretni kezdték a csípős ételeket, és sok esetben a csípős ételek is elvesztették mérgezőségüket a nemesítés során. De vajon teljesen elveszítették-e ártalmas mivoltukat? Bár a népi bölcsesség számos egészségi ártalmat kapcsol a csípős ízekhez, szinte mindről kiderült, hogy csak mítosz.
Nincs még egy állat az emberen kívül, amely szándékosan fogyasztana csípős ételeket. Az erős élelmiszerek fogyasztása erőteljesen megosztja az embereket: van, aki kényszeresen vonzódik hozzájuk, mások még a minimálisan pikáns ételt sem képesek megenni. Ugyanakkor jól mutatja a csípősség evolúciós jelentőségét, hogy az emberek egyöntetűen érdeklődnek az ezzel kapcsolatos hírek iránt, és borzongva képzelik el, hogy milyen érzést kelthetnek a rekorderős csilik és társaik a szájban, illetve miféle pusztítást vihetnek végbe a gyomorban és belekben.
• Károsak-e az egészségre a csípős ételek?
• Pontosan hogyan hat az ilyen, mitől izzad például az ember?
• Mennyire erős a jelenleg legerősebb paprika?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
