Nincs még egy állat az emberen kívül, amely szándékosan fogyasztana csípős ételeket

Az evolúció során azoknak az élőlényeknek lett kellemetlen (csípős vagy keserű) ízük, amelyek mérgezők voltak, és az ízükkel próbálták elriasztani az őket elfogyasztani szándékozó ragadozókat (a növények számára a növényevők is ragadozók). A mérgezés elkerüléséhez fűződő érdek tett bizonyos ételeket rossz ízűvé vagy akár fájdalmasan csípőssé. Bizonyos emberek azonban – nem teljesen egyértelmű okból – szeretni kezdték a csípős ételeket, és sok esetben a csípős ételek is elvesztették mérgezőségüket a nemesítés során. De vajon teljesen elveszítették-e ártalmas mivoltukat? Bár a népi bölcsesség számos egészségi ártalmat kapcsol a csípős ízekhez, szinte mindről kiderült, hogy csak mítosz.

Nincs még egy állat az emberen kívül, amely szándékosan fogyasztana csípős ételeket. Az erős élelmiszerek fogyasztása erőteljesen megosztja az embereket: van, aki kényszeresen vonzódik hozzájuk, mások még a minimálisan pikáns ételt sem képesek megenni. Ugyanakkor jól mutatja a csípősség evolúciós jelentőségét, hogy az emberek egyöntetűen érdeklődnek az ezzel kapcsolatos hírek iránt, és borzongva képzelik el, hogy milyen érzést kelthetnek a rekorderős csilik és társaik a szájban, illetve miféle pusztítást vihetnek végbe a gyomorban és belekben.

• Károsak-e az egészségre a csípős ételek?
• Pontosan hogyan hat az ilyen, mitől izzad például az ember?
• Mennyire erős a jelenleg legerősebb paprika?