A bor dallama

Ha gazdag képzeletünket a tudálékos okoskodás aprópénzére váltjuk, a zenére hangok térbeli és időbeli távolságaként is tekinthetünk. A térbeliséget képzésük helye, a rezgések frekvenciája; az időbeliséget az elhangzás ritmikus egymásutánja vagy éppen egyidejűsége biztosítja. Nem az élmény receptje ez: magyarázza, de nem fejti meg a titkot. Előbb a libabőr, aztán az értelem!

Kedvenc boraim klasszikus zenét hallgatnak. Vonzalmaim rendezték a párokat, tudatosságot kár is keresni mögöttük. Wagner Ring-szimfóniája sűrűn gomolygó merlot: fényes bőrű fekete bogyósok, szurokszilva, váratlan-derűs málna és eper, csésze alján maradt kávézacc, fekete bors fekete csokoládéban – a Pastor Garage Winery ’18-as Merlot Reserve-je együtt modulál az áradó zenével. Beethoven a zsenik közül a legkortalanabb; különösen pasztorális F-dúr VI. szimfóniája, vidám, árkádiai parasztokkal, illatos záporral, gőzölgő, nyári mezővel. Kövér muskotály hullámzik végig az öt tételen, eltúlzott, dagályos nosztalgiával – Nyolcasék ’16-os ottonel muskotálya. Bartók Allegro barbarója vagy a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára – mi mást? – Heimannék Barbárját követeli: az ostinatók lüktetése, az akkordpörölyök a szilaj tannat szőlővel duetteznek a pohárban. Mozart és Rossini operanyitányai Mayer Antal ’20-as kékfrankos–merlot–cabernet sauvignon sillerével szólnak, könnyed eleganciájuk hátterében felsejlik a komplementer mélység: derűre ború, tenorra bariton (à la Vivat Bacchus!), gyümölcsre tannin. Bach I. Brandenburgi versenye Szepsy István soha véget nem érő Úrágya furmintja, Mendelssohn op. 20. Esz-dúr oktettje a Bussay Pince gigerli „Charmes” pinot noirja. De ez csak az évek dallamhordalékából kihalászott Leitmotiv, bizonyosan temérdek még a felfedezetlen epizód.