Állásinterjú

Sikerülni fog, biztatta magát. Elolvasott néhány önsegítő könyvet, hogy a magabiztos viselkedés minden csínját-bínját elsajátítsa. Jó benyomást kell keltenie. Semmi esetre se látszódjék rajta a belső bizonytalanság, senkinek nem kell tudnia, hogy már tizennégy helyen járt. Addig kell próbálkozni, amíg rá nem jönnek, hogy éppen te kellesz nekik, mondta nagyarcú haverja, akinek mindig hallgatott a szavára. Személyi edzője volt a konditeremben, anyja korosztálya. De tőle nem függött sem érzelmileg, sem anyagilag, végül is ő fizetett neki.

Anyjának mindenről volt véleménye, egy hatalmas véleménycsomag volt, és mindig akart tőle valamit. Amikor bulizni ment, jófiúnak kellett lennie, aki nem verekszik, és sosem jön haza részegen. Amikor komolyra fordult egy kapcsolata, változott az elvárás, inkább legyen rosszfiú, ráér a nősüléssel, különben is mi értelme egy elsietett házasságnak. A húgának egészen más szövegeket kellett hallgatnia, nagyjából az ellenkezőjét, meddig akar még otthon élni, mikor lesz már saját családja. Így aztán egymástól függetlenül arra jutottak, odahaza mindent meghallgatnak, hogy elkerüljék a veszekedést, de egyik fülükön be, a másikon ki. Eltervezte, ha lesz egy rendes állása, bérel egy lakást, és a húgával együtt elköltöznek otthonról. Anyja meglesz egyedül is, nem fogja többé saját idegességét rajtuk levezetni, és minden apróságért őket hibáztatni.