Bajban a Párbeszéd

Már a névválasztást is elrontották azok a politikusok, akik 2013 elején kiváltak az LMP-ből. Bizony, a „Párbeszéd” név meglehetősen unalmas, nem mond semmi különöset, ráadásul Szabó Tímea kérlelhetetlen hangú parlamenti beszédei még valamelyest ellent is mondanak annak a szellemiségnek, amelyet a párt neve sugall. Nemcsak a gazdaságban van jelentősége a márkanévnek, a politikában is. Emlékezzünk csak a radikális jobboldali fiatalok tömörüléséből alakított „Jobbik” elnevezésre, amely önmagában is azt ígérte, hogy a magyar politika jobb, ha úgy tetszik, jobboldali irányt tud venni. Bő három évtizede a fiatal demokraták is ügyesen tudták hasznosítani pártjuk nevét, a „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!” szlogennel. A „Párbeszéd” név ehhez képest nem hozza tűzbe a választópolgárokat.

A rossz névválasztáson túl több fundamentális probléma vezetett ahhoz, hogy ez a párt évek óta az aktív választópolgárok mindössze 1-2 százalékának támogatottságával rendelkezik, vagyis tartósan kispárti szerepbe ragadt. Nem véletlen, hogy eddigi történetében egyszer sem mert elindulni önállóan országgyűlési és európai parlamenti választáson. A bajokat ugyanakkor részben elfödte, hogy több „húzónévvel”, vagyis az országos közéleti nyilvánosságban ismert politikussal rendelkezik. A legsikeresebbnek közülük kétségtelenül Karácsony Gergely bizonyult, aki zuglói polgármestersége után 353 ezer szavazattal lett Budapest főpolgármestere 2019 őszén. Amikor a Párbeszéd közösen indult partnereivel a választásokon, pont arra hivatkozva tudott előnyt kicsikarni magának a tárgyalásokon, hogy több politikusa ismert és népszerű, vagyis nekik elsőbbséget kell adni egyes egyéni választókerületekben, illetve a listákon.