Bő év késéssel, de végre legalább megtartják a népszámlálást. Kevés fontosabb eszköze van a nemzeti önismeretnek. Ami számolható, azt számba is kell venni, szójátékkal szólva számos tanulsággal kecsegtet ez a nagy munka. A statisztika fontos, bonyolult – és sajnos számos visszaélésre alkalmat adó tudomány. Ökölszabály gyanánt mondhatjuk, hogy elsősorban a természetes mennyiségekre érdemes koncentrálnunk, például arra, hogy hány ember él itt vagy ott, hányan születtek, haltak meg, stb. Amikor többé-kevésbé önkényesen meghatározott kategóriákba lépünk, azonnal meg kell szólalnia a vészcsengőnek. Például a „hány lakás van...” kérdésre kapható válasz eleve attól függ, mit is nevezünk lakásnak.

A mostani népszámlálás azért forró kérdés, mert az előző, 2011. évi óta eltelt egész időszakban Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP kormányzott. A végbement folyamatokért, az irányokért ők a felelősök. Ha az úgynevezett „továbbvezetett” adatokat nézzük, akkor bizony igen rosszul muzsikált az Orbán-rezsim. Például a 2010–21-ben születettek száma 1,11 millió, szemben az előző 12 évvel, az 1999–2010-es időszak 1,157 milliós születésszámával, a mérleg tehát mínusz 43 ezer kisbaba.