Elégedetlenek és engedetlenek

A politikai filozófia görög klasszikusai nem sokra tartották a demokráciát. Ahol a többség akarata érvényesül, szinte kizárt, hogy jó döntések szülessenek. A többséget ugyanis a szegény és tudatlan emberek alkotják, őket a legkönnyebb megvesztegetni vagy üres ígéretekkel elcsábítani. Ezért Platón szerint úgyszólván elkerülhetetlen, hogy a nép vezéréből zsarnok, türannisz váljék. A többségtől nyert felhatalmazására hivatkozva tetszése szerint változtathat a törvényeken, ellenségeivel mint a nép ellenségeivel bánhat el, és a saját akaratát mint a nép akaratát kényszerítheti bárkire.

Jó kormányzásra Arisztotelész szerint is csak akkor van esély, ha a politikára az anyagilag és szellemileg független emberek (a középosztályok) gyakorolnak döntő befolyást; ha a politikai közösség elég kicsiny ahhoz, hogy a polgárok ismerjék azokat, akiket valamilyen tisztségre megválasztanak; végül, ha az állam polgárai között egyetértés uralkodik a jó élet alapelveiről, vagyis arról, hogy mire érdemes közösen törekedniük. A modern ipari társadalmat mindennek épp az ellenkezője jellemzi, nem csoda, ha az ezekben megvalósuló tömegdemokrácia az antik szerzők minden aggodalmát igazolja.