Hattyúk a Genfi-tónál – Hetvenöt éve született Freddie Mercury

Attól, hogy egy jelenségnek tudjuk a fizikai magyarázatát, a különössége még nem illan el, nem válik mindennapivá. Más az ereje a napnak hajnalban, amikor a tájat lassan világítja meg, más akkor, amikor merőlegesen tűz, és mások az alkonyat fényei. De ezek a fények minden szépségükkel együtt megszokottak, mindennapjaink tartozékai. Mellettük létezik egy különös, villódzó, természetfeletti tünemény számba menő jelenség, amit sarki fénynek nevezünk. Nézzük, mert hatás alatt vagyunk. Az érzékelés foglyaivá váltunk. A jelenségből megpróbálhatjuk megérteni az északi népek lelkiségét Strindbergen át Bergmanig, Dosztojevszkij álmodozóit a félévig tartó fehér éjszakák idején, vagy a sámánok hitvilágát, akik mit sem tudtak napszélről és magnetoszféráról. De az emberek évezredekkel ezelőtt is, ma is tudják, hogy az északi fénynek más a csodatartalma, mint a józan déli verőfénynek.

Mercury hangja is ilyen. Természetes, erőteljes, az érzelmek széles skáláján játszik, de erre más énekesek is képesek. Az ő hangjában azonban ott van a sarki fény is. 

*

1987-ben egy Queenről készült dokumentumfilmben mondta Paul McCartney: „Freddie-nek mindig is jó hangja volt. Úgy gondolom, ő az együttes stabil pontja, Brian May kiváló gitárjátékával és a többiek zenészi tehetségével együtt. Ha bárki meghallja a Queen nevét, először Freddie erős és jellegzetes hangja jut az eszébe.”

A teljes írást a Magyar Hang szeptember 3-án megjelent 2021/36. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!