A Henkel körösladányi üzeme előtt ácsorogva egyáltalán nem számítottam arra, hogy egyszer csak meghallom Ozzy Osbourne hangját. Az elhúzó kamionok zajában nagyon nehezen érthető már az emberi beszéd is, de a céges kisbusszal érkezett Judit telefonján a Black Sabbath legnagyobb slágere, a Paranoid a beállított csengőhang, így tisztán kivehetők voltak a dal utolsó sorai arról, hogy ugyan tanácsos, de már késő élvezni az életet.

„I tell you to enjoy life, I wish I could, but it’s too late!”

És mivel éppen egyetlen teherautó sem zúg el mellettünk, értem Judit válaszát is arra a kérdésre, miként érinti őt, hogy a „megváltozott fogyasztói szokások miatt” a Henkel átszervezi magyarországi gyártási tevékenységét és 2024 végére teljesen bezár a körösladányi gyáruk. A döntés a cég mind a 242 dolgozóját érinti. Ennél egyébként többen, közel ötszázan dolgoztak az üzemben, a többiek egy munkaközvetítő cég segítségével kerültek ide.

– Hogy érint ez engem majd’ 20 év után? Nyilván szarul, ahogy mindenkit. Derült égből villámcsapás – mondja az asszony, majd besiet a gyárkapun. Egy állásbörzén fog részt venni. A Judit mögött érkező János az előbbieket annyiban árnyalja, hogy amikor a bejelentés előtt egy héttel felmondott a cég HR-ért felelős munkatársa, azért sejthető volt, hogy valami történik majd. Jánost nem érdekli a börze: kerek perec kijelenti, hogy külföldre megy majd innen, ha kézhez kapta a végkielégítését, de többet nem árul el. Háromnegyed kettőre be kell érnie, tizenhárom óra negyvenkét perc van.

• Hogy indult a körösladányi Henkel üzem?
• Miképp mutatkozik meg az elvándorlás a békési kisvárosban?
• Kik azok, akik sokakkal ellentétben mégsem hagyták el a települést?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 11-ig kapható 2024/27. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!