„Innen nem vezet út se haza, se a boldog felnőttlétbe”

A kormány Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszerét ígéri, ám ez valószínűleg csak egy újabb kísérlet lesz a pedofília és homoszexualitás összemosására a politikai haszonszerzés érdekében – fogalmaznak a kritikus hangok. De mik a gyermekvédelemben tapasztalható valódi problémák? Boros Ilonát, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Egyenlőségprojektjének vezetőjét kérdeztük. 

Rengeteg sebből vérzik a gyermekvédelmi rendszer – szögezte le Boros Ilona. A rendszer két nagyobb részre osztható: az alapellátásra, amely azért felel, hogy segítse a családokat a veszélyeztetés megszüntetésében, nehogy ki kelljen tőlük emelni a gyereket, illetve a szakellátásra, amely a már állami gondoskodásba utalt gyermekekkel foglalkozik. Utóbbi részei a gyermekotthonok és a nevelőszülők. A szakember mindkét ellátórendszert borzasztóan alulfinanszírozottnak tartja, s ez ellehetetleníti a rendes működést.

Nem bántalmazott, csak szegény, mégis kiemelik

– Probléma az is, hogy egyre több gyerek kerül be a szakellátásba annak ellenére, hogy csökken a gyerekszám. A kiemelések oka sokszor az, hogy a család olyan szegény, hogy nem tudják ellátni a gyereket. Tehát nem haltak meg a szülők, nincs bántalmazás, nincs elhanyagolás, kizárólag a szegénység miatt veszik el a gyereket – mondta. Mindez annak ellenére történik így, hogy a gyermekvédelmi törvény egyik legfontosabb alapelve – a nemzetközi jogra is rímelve –, hogy nem lehet pusztán anyagi okokból elszakítani egy gyereket a családjától. Ehhez képest a szakértő szerint az esetek körülbelül harmadában kizárólag a szegénység az indok.