Kampánycsapdák és demokrácia

Választási kampányban sok váratlan dolog történik; és sok olyan, ami bizton várható. Esetünkben az utóbbiak közé tartozik a kormány törekvése ideológiai viták gerjesztésére. Érthető: egyrészt ez, vagyis az érzelmek – elsősorban a félelmek – felkorbácsolása a legjobb módszer a saját tábor egyben tartására, arra, hogy vissza lehessen terelni az elbizonytalanodott híveket a karámba; másrészt ezzel lehet legjobban megosztani a sokszínű ellenzéket. Ezért jön jól a Fidesznek a „térdelés pró vagy kontra-ügy”, ezért terjeszt be olyan rafinált pedofilügyi törvénytervezetet, amely nyilvánvalóan belháborút indít az ellenzéken belül; és lesznek még hasonlók bőséggel a következő hónapokban.

Az ellenzéki politikusok és véleményformálók jó része tisztában van a csapdahelyzettel, és igyekszik kimászni belőle. De vannak, akik döngő léptekkel masíroznak bele minden kelepcébe. (Azokról már ne is beszéljünk, akik kreatív módon ásnak vermet saját maguknak és sorstársaiknak ott is, ahol a Fidesz elfelejtette volna.) De vajon csak veszélyforrásnak tekinthetők ezek a helyzetek? Nem lehet pozitív hozadékuk is – nem pusztán az ellenzék, hanem az egész ország, a társadalmi közgondolkodás számára?