Kettészakadt ország

Roppant pozitív vagyok mostanában, alig emlékszem, mikor intéztem kirohanást bármi ellen, talán a melegekkel szemben léptem fel igen határozottan nyár elején, eléggé kiakasztottak az első komolyabb hőhullámok, és valahogy éreztem, hogy lesz belőlük az idén még egy rakással, sajnos nem kellett csalódnom a későbbiekben. Ennek mindazonáltal vége hál’ istennek, máris megjöttek az őszi esők, hiába írunk csak augusztust, ha minden jól megy, most nyugtom lesz kilenc hónapig.

Cserébe itt van a nyakunkon a negyedik hullám, akárhova nézek, mindenütt erről beszélnek azok, akik sose bírnak hallgatni, persze igazat adok nekik, a fene se szeretné, hogy megint zárni kelljen a nyitás után, és amit még kevésbé szeretne: vírust kapni bele egyenesen a szervezetébe. Ezek kapcsán jutott eszembe egy különös dolog, motoszkált ez bennem korábban is, de ezúttal kidolgoztam ügyesen. Úgy rémlik, az ezredforduló környékén szökkent szárba és lett az idő múlásával egyre népszerűbb az a gondolatmenet, amely szerint sokat szenvedett hazánk kettészakadt, mint hajtás mentén az újságpapír, mégpedig politikai okokból. 

Erről olvashat a teljes cikkben:
• „Jómagam most észrevételezek kettészakítottságot országosan, illetve indulatféleségeket bensőlegesen. Amennyiben vannak az oltottak és az oltatlanok.”