Amikor általános iskolában a gyerekek elkezdenek történelmet tanulni, legelőször a termékeny félhold civilizációival találkoznak. A tanárok hosszan ecsetelik nekik, hogy ez a vidék maga volt a földi paradicsom buja ültetvényeivel, sok-sok öntözőcsatornájával, gazdag metropoliszaival. A szemléletes képekre valóban nagy szükség van, mert aki manapság néz körül ezeken a tájakon, egész más világot talál: sivatagokat, félsivatagokat és egymással vízért vetélkedő államokat.
Pedig Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz közötti vidék, valamint tágabban vett régiója mezőgazdasági szempontból magterületnek számít. Az itt élők dolgozták ki az öntözéses földművelés alapjait, a területeik hatalmas birodalmak számára szolgáltak éléskamraként. És éppen ez az oka annak, hogy a hajdan bőséget kínáló földterületek ma már csak jelentős erőfeszítések árán tehetők alkalmassá a termelésre. – Mindenki számára tanulságként kell szolgáljon, hogy azok a vidékek, ahol hajdanán huzamosabb ideig hatékony földművelés folyt, mára szinte kivétel nélkül elsivatagosodtak, terméketlenné váltak – mondja Kovács Barnabás, aki szőlészeti tanulmányai során több alkalommal is hosszabb időt töltött a termékeny félhold tágabb régiójában. – A szőlő története a mai Grúzia, Örményország területén kezdődött. Én pedig tanulmányaim során olyan vidékekre utaztam, ahol már megtanultak együtt élni azzal, amivel előbb-utóbb nekünk is szembe kell néznünk a Kárpát-medencében, és igyekeztem ellesni a módszereiket.
• Mit kellene tenni az elsivatagosodás ellen?
• Mi vár a magyar borvidékekre a század második felében?
• Miért állnak át a legnevesebb francia borászatok az ökológiai szemléletű termelésre?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
