Legalább kopasz cenzor ülne

Legalább kopasz cenzor ülne

A bőr, amelyben élek (Fotó: IMDb)

A Médiatanácsban csupa lusta bérenc ücsörög. Pardon a karcos kezdésért, de mivel mindjárt itt, a cikk elején hosszas és száraz jogi passzusokat kell citálnom, hogy aztán igazolhassam a testület tagjaira tett kijelentésemet, kénytelen voltam a figyelemfelkeltés efféle mérsékelten polgári eszközéhez folyamodni. Mentségemre szóljon, hogy a Médiatanácsban tényleg csupa lusta bérenc ücsörög, és pusztítja a honi nyilvánosságot ülésről ülésre szisztematikusan, örökkön örökké, míg az ellenzék választási győzelme el nem választ. Na, jó, ne legyen annyira száraz az eleje mégse, elmesélek egy minden ízében pompás sztorit úgy a Fideszről, mint a Médiatanácsról. Nagy különbség persze nincs; halmaz, meg részhalmaza.

Pár esztendeje nem tisztán kormánypárti rendezvényre voltam hivatalos, ahol megjelent a Médiatanács egyik tagja is, mi több, mellettem fogott helyet, ugyanis ismertük egymást a régi szép időkből, amikor még eljártam a testület üléseire az egyik pályázat zsűritagjaként a döntéseinket ismertetni. Vicces srác vagyok (francot, csak annak képzelem magam), úgyhogy mondtam neki: nem biztos, hogy jót tesz a karrierjének, ha minket így a G-nap után együtt fotóznak, de megnyugtatott, miszerint már vadul vágja a centit, mert neki a kilencéves kinevezés merő teher. Azóta még nagyobb ember lett, sokat mutatkozik a vezénylőtábornok úr környezetében, és hát tulajdonképpen felőlem is lelkiismereti nyugalma lehet, már ha egyáltalán eszébe jutok (dehogy), hiszen nem hazudott, hogy alig várja a médiatanácsbóli szabadulását, csupán felfelé szökött, és az vesse rá az első követ.

Most pedig, ahogy ígértem, köszöntsön ránk az elszáradás, váltsunk a jog nyelvére. Az előzmény, hogy totális bizonytalanság alakult ki a pedofiltörvényként népszerűsített homofób jogszabály értelmezése körül. Íme tehát a legfelsőbb médiabizottság alagút végén fényt villantó iránymutatása: „A médiatartalmak korhatár-besorolásánál irányadó szempontokra, az egyes műsorszámok közzététele előtt és közben alkalmazható jelzésekre, illetve a minősítés közlésének módjára vonatkozó jogalkalmazási gyakorlat elvi szempontjai (egységes szerkezet)”.

Erről is olvashat a cikkben:
• Ha én a Nemváltó Műtéteket Csírájában Elfojtó Nemzeti Központ (NeMűCsENeK), illetékese lennék, „A bőr, amelyben élek” című alkotást kötelezővé tenném. Ehelyett a nemváltást népszerűsítő listára került fel.

A teljes cikket a Magyar Hang október 1-én megjelent, 2021/40. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

 

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!