Ideje megtanulnunk ezeket a szavakat, ugyanis sok pénzünket nyelik el a fent nevezett intézmények. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványa 94 535 000 000 forint közpénzt kapott karácsony előtt. Ha a számsor kiolvasása nehézséget okozna, akkor könnyítésül annyit, hogy ez minden felnőtt magyar embertől 12 ezer forint, öntől is, nyájas olvasó. Szabad szemmel is látható összeg ez a 94,5 milliárd, pláne, ha hozzátesszük, hogy az MCC 2020-ban kapott már ezt-azt, például gellérthegyi irodaházat, és jogilag is megszerezte magának a Fidesz-univerzum. A 24 éves intézmény alapítói helyett egy fideszes társaság lett a főnök, élén Orbán Balázs miniszterhelyettessel. Az MCC eredetileg magánemberek lelkesedéséből és anyagi erejével működött, de az új vezetés egy 35 helyszínes Kárpát-medencei hálózat kiépítését ígérte a nyilvánosságnak, benne tízezer hallgatót-kollégistát.
Karácsony előtt egy vadonatúj szervezet, a Közép-európai Oktatási Alapítvány kapta meg az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, az OPNI épületét és parkját. Nyilván fog kapni hozzá pár tonna pénzt is, hiszen Budapest második legnagyobb épülete (alig kisebb az Országháznál), egyben egyik legértékesebb ingatlanja jóformán romos. A ki tudja miféle alapítvány az utolsó fillérig közpénzből jön létre – ám nem a magyar adófizetőket fogja szolgálni, hanem a „közép-európai, kiemelten a Kárpát-medencei identitást”. Angol lesz az oktatás nyelve, nyilván a türk tudat erősítésére. Tandíjas lesz az intézmény, de „működtethet ösztöndíjprogramokat is”. Lesz tej, méz, kánaán az adóforintjainkból – csak azt nem tudhatjuk, kiknek, meg azt sem, hogy kiknek a felügyelete alatt fog működni ez az elcsaklizott közvagyon. Annyi biztos, hogy nem fog vonatkozni rá a köznevelési törvény, mondhatjuk, törvényen felül fog állni.
A Fudan központja Sanghajban van. Kína egyik legfontosabb egyeteme, ehhez képest meglepő, hogy eleddig egyetlen külföldi intézményt sem alapított, a budapesti az első. A minap kormányhatározat egy 2018. nyári törvényre hivatkozva kereken 821 492 000 forintot adott ingatlanvásárlásra, mégpedig a Soroksári-Duna ferencvárosi partján a Kvassay hídtól mintegy 1,5 kilométeres hosszúságú szakaszon, a leendő Galvani híd vonaláig. Ezt a vidéket „Budapest-Diákváros – Déli Városkapu” névre keresztelte el a 2018-as törvény. Tartozik hozzá egy „Fejlesztési Program” is. Ha tényleg erről van szó, akkor a 821 millió nem egyéb, mint egy nagy projekt első aprócska tétele. A Fudanról pár hónapja elmondta Matolcsy György egyik főtanácsadója, hogy 2024-ben 5-6 ezer hallgatóval és cirka ötszáz oktatóval fog működni itt, Budapesten. Annyi bizonyos, hogy a Fudan a Corvinus egyetemmel közösen, úgynevezett Double degree programban most is működik Budapesten.
Orbán Viktor a minap közölte Manfred Weberrel, hogy „Marx, Lenin és a kommunizmus iránt érzett megvetésünk nem kisebb, mint amit a nácik és a nemzetiszocializmus iránt érzünk”. Ehhez képest a kommunista Kínából azt a Fudant importálja, amelynek társadalomtudományi alapiskolája 2014-ben (!) vette fel a School of Marxism nevet.
Irdatlan összegekről döntött az Orbán-kormány eme három intézmény felkarolásával. A végszámla még odébb van, de ez is olyan kötelezettségvállalás, amellyel a következő kormányokat és költségvetéseket terhelték meg. Nem is volna ez baj, ha jó a cél, és a magas szintű oktatás elvben hasznos.
Az ördög persze a részletekben búvik meg. Kezdjük a Fudannal. Az egyetem, mint írtuk, a kínai kommunista állam fontos háttérintézménye, amely a legfelső politikai köröknek is gyárt anyagokat, mégpedig marxista szellemben.
A Fudan budapesti hídfőállása térben is egybeesni látszik a Budapest–Belgrád-vasút végpontjával, legalábbis most ide torkollik a jánoshalmi vasútvonal. Az egész úgy fest, mint a kínai gyarmatosítás újabb lépése.
Kies fővárosunkban ezrével telepszenek le kínaiak, akiket a kormánypropaganda még egyszer sem nevezett félelmetes migránsoknak.
Úgy fest, az MCC-vel és a leendő budai elitiskolával az Orbán-kormány a mostani államhatárokon átívelő elit képzésébe kezd, ami nagy ívű terv – csak van egy bökkenő. Nincs meg hozzá a magyar nemzeti alap. Ugyan honnan fog toborozni tízezer tehetséges magyar kollégistát az MCC, amikor a nyers tény az, hogy az abszolúte elitnek minősülő budapesti Apáczai-gimnázium kollégiumát sem sikerül feltölteni apáczais diákokkal?
Az Orbán-kormány százmilliárdokat fektet nem (csak) magyar gyermekek elit képzésébe, miközben megvonta például L. Ritók Nóra Igazgyöngy Alapítványának eddig jutó támogatásának a felét, 8 és fél millió forintot. Elvonták a szintén nyomorban élő gyermekeket tanító-nevelő Iványi Gábor-féle Magyar Evangéliumi Testvérközösség támogatásának a felét is, ezzel az államtitkári indoklással: „nem térül meg az, amit az elmúlt tizenöt évben a MET oktatási intézményei re fordítottak.”
Ezek a nagyívű tervek nem a magyar népről szólnak – a valódi magyar gyermekeknek nem az a problémájuk, hogy nincsen elegendő angol nyelvű fizetős iskola Budapesten, vagy hogy nem tudnak kínai egyetemre beiratkozni.
Az MCC a leggyanúsabb – ugyan miért kellene országszerte értékes ingatlanokat fölvásárolni „tízezer kollégistának”? Ilyet az Egyesült Államokban egy percig sem lehetne csinálni közpénzből. Egy kollégistának nem kell műemlékben laknia.
Itt most világszínvonalú oktatást ígérnek megfoghatatlan tízezreknek, miközben hús-vér magyar gyerekek elemi hiányokkal küszködnek, például valóságos tízezreknek nem volt egy laptopjuk a távoktatáshoz. Itt egy másik ország épül titokban?
Olvasna még Reichert Jánostól? Kattintson!
Ez a publicisztika eredetileg a Magyar Hang 2020/2 számában jelent meg január 8-án.
