Nem a futballról szólt a nyár

Nem a futballról szólt a nyár

Marco Rossi, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya (k) beszél, miután átvette az Év edzője díjat az M4 Sport-Az Év Sportolója Gálán a Magyar Állami Operaházban 2024. január 8-án. Balról Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője, jobbról Fabio Cannavaro korábbi aranylabdás olasz labdarúgó (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)

Most, hogy véget ért a nyári csúcsszezon a sportvilágban, vagyis a labdarúgó-Európa-bajnokság után a nyári ötkarikás játékoknak is búcsút intettünk, tanulságos visszapillantani egy év eleji eseményre. Érdekes fénytörést kapott a nyári történésekkel a hagyományos, januári év sportolója gála. 2023-ra gondolva nem érdemtelen, mégis ellentmondásos reakciókat kiváltó díjazottakról szóltak a hírek: a gálát a labdarúgás uralta. Az év férfi sportolója ugyanis Szoboszlai Dominik, csapata a labdarúgó válogatott, edzője pedig annak szövetségi kapitánya, Marco Rossi lett. Miután akadt több olyan sportág is, ahol a magyarok tavaly a csúcson, illetve annak környékén jártak, a döntéshozók szándéka mögött sokan – így magam is – a futball kimagasló népszerűségét, illetve a jó Eb-szereplésnek szóló megelőlegezett bizalmat látták.

A jövőbe egyikünk sem lát, utólag annyit állapíthatunk meg, hogy ennek a várakozásnak nem tudott megfelelni a magyar labdarúgás. Amely nem a hazai sport húzóágazata. Hiszen amíg az olimpiai éremtáblázaton Magyarország továbbra is őrzi előkelő, a lakosság arányában kifejezetten erős pozícióját a nemzetközi versenyben (14. hely), labdarúgásunk a németországi kontinensviadalon a térségben is lemaradt a mezőnytől, válogatottunk kiesett a csoportjából. Az Eb-n a becsületünket egy utolsó pillanatban, Csoboth Kevin révén szerzett, Skócia ellen győzelmet jelentő gól mentette meg. Ki ne emlékezne a katartikus pillanatra? Ami azonban végül kevés volt a továbbjutáshoz, így nem nevezhető sikeresnek a magyar szereplés. Ezzel együtt az elmúlt évtizedeket folyamatában szemlélve megállapítható, hogy a nemzeti tizenegynél látható a fejlődés; váratlan, nagy sikerek akadnak, kínos, szégyenletes kudarcok már nem. Más területről kölcsönözve a hasonlatot: a közepes fejlettség csapdájában vagyunk. Mélyről indultunk, miközben a futballnagyhatalom státusza továbbra is elérhetetlen távolságban van.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap szeptember 5-ig kapható 2024/35. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!

Nem a futballról szólt a nyár

Nem a futballról szólt a nyár

Marco Rossi, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya (k) beszél, miután átvette az Év edzője díjat az M4 Sport-Az Év Sportolója Gálán a Magyar Állami Operaházban 2024. január 8-án. Balról Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője, jobbról Fabio Cannavaro korábbi aranylabdás olasz labdarúgó (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)

Most, hogy véget ért a nyári csúcsszezon a sportvilágban, vagyis a labdarúgó-Európa-bajnokság után a nyári ötkarikás játékoknak is búcsút intettünk, tanulságos visszapillantani egy év eleji eseményre. Érdekes fénytörést kapott a nyári történésekkel a hagyományos, januári év sportolója gála. 2023-ra gondolva nem érdemtelen, mégis ellentmondásos reakciókat kiváltó díjazottakról szóltak a hírek: a gálát a labdarúgás uralta. Az év férfi sportolója ugyanis Szoboszlai Dominik, csapata a labdarúgó válogatott, edzője pedig annak szövetségi kapitánya, Marco Rossi lett. Miután akadt több olyan sportág is, ahol a magyarok tavaly a csúcson, illetve annak környékén jártak, a döntéshozók szándéka mögött sokan – így magam is – a futball kimagasló népszerűségét, illetve a jó Eb-szereplésnek szóló megelőlegezett bizalmat látták.

A jövőbe egyikünk sem lát, utólag annyit állapíthatunk meg, hogy ennek a várakozásnak nem tudott megfelelni a magyar labdarúgás. Amely nem a hazai sport húzóágazata. Hiszen amíg az olimpiai éremtáblázaton Magyarország továbbra is őrzi előkelő, a lakosság arányában kifejezetten erős pozícióját a nemzetközi versenyben (14. hely), labdarúgásunk a németországi kontinensviadalon a térségben is lemaradt a mezőnytől, válogatottunk kiesett a csoportjából. Az Eb-n a becsületünket egy utolsó pillanatban, Csoboth Kevin révén szerzett, Skócia ellen győzelmet jelentő gól mentette meg. Ki ne emlékezne a katartikus pillanatra? Ami azonban végül kevés volt a továbbjutáshoz, így nem nevezhető sikeresnek a magyar szereplés. Ezzel együtt az elmúlt évtizedeket folyamatában szemlélve megállapítható, hogy a nemzeti tizenegynél látható a fejlődés; váratlan, nagy sikerek akadnak, kínos, szégyenletes kudarcok már nem. Más területről kölcsönözve a hasonlatot: a közepes fejlettség csapdájában vagyunk. Mélyről indultunk, miközben a futballnagyhatalom státusza továbbra is elérhetetlen távolságban van.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap szeptember 5-ig kapható 2024/35. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!