Kezemben szorongattam a kezét, amikor meghalt. Áhított mementó, a romantikus regényszerzők szerint kizárólag így illik távozni e világból, a szerettek körében, megbékélve, kibékülve, és a többi sallang. Hazugság. Édesanyám elmúlásának pillanata kegyetlen volt, semmit sem jelentett, hogy épp tenyerembe zártam a tenyerét.
Addigra túl voltunk rengeteg fájdalmon. Elhanyagolt, agresszív rák, magyar egészségügy, értelmetlenül kifizetett súlyos paraszolvencia, és rengeteg, rengeteg megaláztatás. Mindegy is, pontosan tudjátok, hogy megy ez mifelénk. A legeslegvégéről szeretnék mesélni.
A teljes cikket a Magyar Hang november 5-én megjelent 2021/45. számában találja (tartalomjegyzék itt), az Időgép történelmi mellékletben. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
