Örök vita, hogy a sör vajon egészséges ital-e, vagy épp ellenkezőleg. Úgyhogy most hoznék két példát arra, hogy az árpafőzet nagy mennyiségben bizony halálos is lehet (bár a második példa bizonyító ereje igen kétséges – erről majd később).
Az igazi kérdés persze mindig az, hogy mennyi az a bizonyos nagy mennyiség. Első példánkban nem kevesebb mint 1,5 millió liter. Ennyi sörital szabadult el ugyanis 1814. október 17-én a Meux & Co. főzdéjéből, amely eseményt a London Beer Flood, azaz a londoni sörárvíz (stílusosabban talán: sörcunami) néven őrzött meg az emlékezet. A főzde a Tottenham Court Road és az Oxford Street sarkán állott. A környék akkoriban még igen másképpen festett, mint manapság. Nem világmárkák üzletei, hanem szegény családokkal – főként ír bevándorlókkal – telezsúfolt bérházak szegélyezték az utcákat.
Itt főzte sörét a Meux & Co., már a tizenkilencedik század elején is nagyipari méretekben. A Meux család birtokában lévő üzem a Whitbreaddel versengett a legnagyobb londoni sörfőzde címéért, és a konkurenciaharcban fontos szerep jutott a lehető legnagyobb űrtartalmú tartályok használatának is. Henry Meux, az üzem tulajdonosa egy 18 ezer birodalmi hordónyi, tehát több mint kétmillió-nyolcszázezer liternyi kapacitású, majdnem hét méter magas fa tárolókádat építtetett, hogy ebben érlelje több hónapon keresztül a portert – a főzde ugyanis kizárólag erre az alaposan komlózott, a barna maláta használatának köszönhetően sötét színű sörváltozatra szakosodott, amely a korabeli Londonban az ital legnépszerűbb variánsának számított (s amelyet hozzánk közelebbi vidékeken a csehországi Pardubice, valamint a lengyel Zywiec sörgyárában is mesteri színvonalon művelnek mostanság).
1814 októberének balvégzetű 17. napján épp több mint három és fél ezer birodalmi hordónyi, tíz hónapos porter sör várta a gigászi tárolókádban, hogy a kellő érettséget elérve útnak indítsák a főváros kocsmái felé. Délután fél ötkor George Crick, a Meux főzde egyik tisztviselője észrevette, hogy a tárolót rögzítő, több mint hárommázsás vasabroncsok egyike lecsúszott. Feljegyzést is készített megfigyeléséről felettese számára, azonban az elöljáró úgy ítélte, a meghibásodás nem jelent veszélyt. Egy órával később Crick szeme láttára szétrepedt a hordó, és olyan erővel tört elő a folyadék a nyílásokon, hogy valóságos sörágyúként rombolta le a közeli kisebb tartályokat és hordókat is. Ötszáznyolcvanezer és 1,5 millió liter közé becsülik az akkor elszabadult sör mennyiségét. Az áradat gyakorlatilag felrobbantotta a főzde majd’ nyolc méter magas hátsó falát – a téglák némelyike a szomszédos utcák házainak tetejéig repült –, és négy és fél méteres cunamiként zúdult rá a környékre, lerombolva két lakóházat is – az egyikben éppen kétesztendősen elhunyt kisfiúért virrasztott ír családja. Összesen nyolc halálos áldozata volt a Meux & Co. főzdéjéből elszabadult sörcunaminak, köztük három kisgyermek és egy tizennégy éves kamasz lány.
Bár az emberi mulasztás az esetről fennmaradt részletek alapján valószínűnek tűnik, a vizsgálatok nem találtak felelőst a történtekért, amelyet előre nem látható szerencsétlenségként értékeltek a hatóságok. A sörfőzde még több mint száz évig – 1921- ig – működött, ma a híres Dominion Theatre színházépülete áll a helyén, és a Meux & Co. is egészen 1961-ig kitartott. Az eset máig is érvényes utóhatása pedig abban érhető tetten, hogy a katasztrófát követően fokozatosan kivonták a forgalomból a nagy méretű fa erjesztőtartályokat.
Persze ez csak akkor igaz, ha eltekintünk a Baldocki Sörkatasztrófa néven elhíresült esettől, amelyről aligha hallhattunk volna, ha nem történik meg előképe, a londoni eset. Baldockban ugyanis – így szól a fáma, pontosabban egy 2005 novemberében publikált Wikipedia-cikk – 1904. március 14-én omlott le a Simpson sörfőzde egyik szintjén a padló, halálra zúzva nyolc sörgyári munkást, és sörbe fojtva további ötöt. Ennek a szökőárnak sikerült rátromfolnia kilencven évvel korábbi, londoni társára – Baldock sörcunamija ugyanis nem két, hanem három házat döntött romba, és – figyelem: a Hollywood által is előszeretettel használt píárfogások egyike következik – egy balvégzetű ebet is az áldozatául ejtett. További két helybéli később halt bele a sörhullámmal kapcsolatba hozható, „alkohollal összefüggő egészségkárosodásba”.
Legalábbis így szólt a Wikipédia-cikk, amelynek, ahogy mondani szokás, a fele sem volt igaz. Már a közreadását követő napokban is sokan megkérdőjelezték a történet hitelességét, bár a későbbiekben némely áldozat leszármazottjaitól is megjelentek idézetek a honlapon, további részletekkel szolgálva – például a balvégzetű kutyus kilétére is fény derült a további hozzátoldásokból: e szerint Geoffrey-nek hívták a szerencsétlen sorsú ebet.
Rövidre fogva a történetet: hosszas vitát követően bebizonyosodott, a baldocki sörkatasztrófa sohasem történt meg – a róla szóló Wikipédia-cikket viszont azóta is az egyik legremekebbül kivitelezett kamuoldalként tartja számon az internetes enciklopédia története.
Ami pedig a bevezetőben említett kérdést illeti, íme, itt van két történet, amelyekre saját meggyőződésének megfelelően, bármikor hivatkozhat az olvasó. Aki úgy gondolja, jó sörből is megárt a sok, az bátran emlegesse fel a Meux & Co.-ból elszabadult 1,5 millió litert. Aki pedig úgy ítéli, minden efféle híresztelés kamu, annak meg ott van érvként a Badlocki tizenöt (és persze Geoffrey) soha meg nem történt esete.
Olvasna még Haklik Norberttől? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomatott változata a Magyar Hang 2020/34. számában jelenik meg, augusztus 21-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/34. számban? Itt megnézheti!
