A szélesebb közvélemény onnan és arról ismert meg engem, hogy kiléptem volt pártomból. Sokkal inkább politizálok azóta, hogy nem vagyok pártpolitikus, és korábbi tevékenységem háttérbe szorult. A társadalmi kiengesztelődéssel, a múlttal való szembenézéssel, és különösen a keresztény-zsidó párbeszéddel foglalkoztam a KDNP-ben. Ha a kormány politikája nem vett volna számomra vállalhatatlan irányt, valószínű, hogy erről a tevékenységemről váltam volna ismertté, hiszen ezt tekintettem missziómnak. A társadalmi megbékélés iránti felelősségérzetem azonban nem múlt el, hiszen az egymás iránti kiengesztelődésre nagyobb szükség van, mint valaha. Ebben a cikkben egy civil szervezet munkáját mutatom be, a Közös Halmaz Alapítványét, amely pontosan erre a misszióra szánta el magát, ráadásul most szükségük is van a támogatásra.
A Közös Halmaz 2015 tavasza óta működik alapítványi formában, teljesen önkéntes alapon. Az alapítók abból indultak ki, hogy őrült közéletünk törésvonalai mind a múltban, azon belül is a huszadik századi történelmi traumákban gyökereznek, ezért itt kell kezdeni a társadalmi megbékélésért folytatott munkát. Eltérő történelmi tapasztalatok és ellentétes értelmezések ágyaznak meg konfliktusainknak a jelenben, és a XX. századot csak kiengesztelődéssel együtt zárhatjuk le. A kiengesztelődés az egyik legizgalmasabb és talán legnehezebb szellemi kihívás. Az alapítvány jelmondatával remekül ragadja meg e folyamat lényegét: „Nem kell meggyőzni egymást. Megérteni igen.” Politikai vitáink is konstruktívvá válnának ezzel a szemlélettel, ahogy az álhírekkel és a propagandával szemben is immunisabbá válna társadalmunk.
Mészáros Márta: Akartam rendezni egy filmet a korrupcióról, de nem adnak rá pénzt | Magyar Hang
A korábbiak mellett új tabuk is kialakultak az elmúlt években Magyarországon.
A Közös Halmaznak két fő tevékenységi területe van: a köztéri kiállítás és az oktatás. A kettőt a védjegyük, a különleges ajtóik kötik össze, amelyek egyszerre kiállítási tárgyak és oktatási segédeszközök. Az ajtók Budapest forgalmas közterein – a Madách téren, a Szabadság téren vagy az Örs vezér terén – ugyanúgy felbukkantak, mint a veszprémi egyetem aulájában vagy olyan fesztiválokon, mint a Sziget, az Ördögkatlan és a Művészetek Völgye.
Ugyanezeknek az ajtóknak a segítségével rendhagyó foglalkozásokat tartanak középiskolákban, jellemzően a 11-12. évfolyamban. Saját fejlesztésű know-how-jukkal, Pannonhalmától a Lauderig, elitgimnáziumoktól a külvárosi szakközépig számos iskolában sikerült tabut dönteniük, és a diákok között az órák végére már nyitottan, félelmek nélkül beszélgettek családi örökségükről, sérelmeikről. De szerveztek már slam poetry estet az Arc plakátkiállításon, legutóbb pedig egy külön filmfesztivált rendeztek, ahol a vetítéseken túl egy asztalhoz ültették a filmalkotót, a történészt és a pedagógust, hogy együtt beszéljék meg, kinek mi a feladata a múltfeldolgozás és a kiengesztelődés terén. (Ezek a programok a Közös Halmaz Youtube-csatornáján visszanézhetők.)
És hogy milyenek ezek az ajtók? 14 van belőlük, és bármelyiket is nyitjuk ki, a XX. század traumáiba botlunk. Világnézeti, érzelmi dilemmákkal szembesülünk, és a kérdések fogva tartanak bennünket akkor is, ha elengedtük a kilincset. Minek tartjuk a trianoni békeszerződést: gyalázatos diktátumnak vagy jogos büntetésnek? Mit tettünk volna a Kádár-rendszerben: lakásért cserébe írunk jelentéseket vagy vállaljuk az elbocsátást is? Kire vonatkoznak a következő szavak, Horthyra vagy Kádárra: „hazaáruló”, „nagy tettek embere”, „gyilkos”? Az ajtókon azonban nincsenek válaszok, azok bennünk születhetnek meg, ha nemcsak az ajtót, de a szívünket is kinyitjuk.
A sok nyitogatás és használat megviselte az ajtókat, állapotuk leromlott. Az alapítvány közösségi kampányt indított azért, hogy megújíthassa kiállítását. Az Adjukossze.hu adománygyűjtő felületen a 800 ezer forintos célösszegnek végül csak a kisebb része gyűlt össze a kampány alatt, amelynek jelmondata, miként a kiállításnak is: „Nyissunk a múltra, hogy legyen jövőnk!” Támogassuk ezt a kiengesztelődést segítő, jövőt építő munkát, hogy a múlt ne lehessen többé a politika játékszere!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
