Bayer Zsolt nemzeti propaganda-alfahím úgy ítéli, hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövete, David Pressman „helytartóként viselkedik”. Az Orbán Viktor által présembernek elkeresztelt diplomata az ötös számú Fidesz-tag szerint „aljas farizeus”, „egy hanyatló, ezért egyre agresszívabb birodalom képviselője”, aki „nem tud viselkedni”, aki „felelőtlen” és „elviselhetetlenül impertinens”, „undorító alak”. A kormánymédia ökle a „szemét, becstelen, nyomorult gazember” nevezékkel illette továbbá az amerikai nagykövetet. „Takarodj haza, ott hazudozz tovább, te rohadék!” – fejezi ki a magáét a komisszár, akiről köztudott, hogy véleménye nemcsak a sajátja, hanem a Magyarországot valamennyi szektorával és vármegyéjével birtokló politikai közösség, a Fidesz elitjének érzéseit tükrözi. Bayer Zsolt azért felelős, hogy kendőzetlenül kimondja azt, ami Orbán Viktor szívét nyomja, ám taktikai óvatossága mégsem engedi neki, hogy ennyire elővigyázatlanul őszinte legyen. Bayer Zsolt azért felelős, hogy a nyomában járó, írástudó verőemberek jól lássák, kivel szemben mi fér bele. Amit Bayer Zsolt kimond vagy leír, azt érdemes gondolni a hatalom pártján mindenkinek, de kimondani vagy leírni csak olyanoknak szabad, akik nem hivatalosan képviselik a magyarországi illiberális uralmat. Ehhez a kettős tudathoz tartozik a viktoriánus magyarok taktikai identitása, amelynek intellektuális hézagjait konteók tömege, eszmei és erkölcsi hézagjait pedig a cinizmus purhabja tölti ki.
Magyarországon Bayer Zsoltra nem lehet túl nagy figyelmet fordítani. A személye kiváltságos és különleges az illiberális sajtólatrinában: a rendszer valamennyi médiapribékjénél vakmerőbb, elvetemültebb és autonómabb véleménymondó. Kijelentései felett még a mindenható propagandaminisztérium sem gyakorol felülvizsgálati jogot, maga Rogán Antal is legfeljebb ajánlással élhet. Nem túlzás, hogy amit Bayer Zsolt előad, az egyenesen a rendszer tudattalanjából harsan fel. Ennek fényében jogos a kérdés: ha a nemzetet reprezentáló magyar kormányzat ösztönénje szerint David Pressmannak tényleg a Kárpát-medencén kívül volna a méltó helye, vajon miért kell Árpád vezér unokáinak a saját hazájukban továbbra is a bűzétől émelyegniük? Hogy bízhatja rá a nemzeti radikális uralom a présemberre, hogy eltakarodik-e vagy sem? Ellenzékben lenne a haza? Hiszen az lehetetlen. Miért nem utasítja ki Magyarország kormánya ezt az aljas, impertinens, undorító farizeust, hogy végre visszatakarodjon a hanyatló birodalmába? Magyarországon talán nem a nemzet uralkodik? Ez nyilván képtelenség. Akkor hogy élhetnek a magyarok olyan országban, ahonnan annak, akit Bayer Zsolt jelzők közt nem válogatva hazazavar, mégsem kell elkotródnia? Magyarország nem szuverén?
Lehetséges, hogy Bayer Zsolt olyan identitásdemonstrációt tart, ami nem is felel meg a magyar politikának? Lehetséges, hogy Bayer Zsolt a maga szózatát nem is a présemberhez intézi, hanem a magyarokhoz, hogy a nindzsakormányzás kurucos tökösségét szemléltesse? Lehetséges, hogy maga David Pressman is jól tudja ezt, ezért nem arra figyel, amit Bayer Zsolt leír, hanem arra, amit a magyar külügyminiszter meg a magyar miniszterelnök zárt ajtók mögött, bizalmasan a fülébe súg?
Schiffer András egykori országgyűlési képviselő, jelenlegi véleményügyvéd szerint az, „amit Pressman művel, elfogadhatatlan, egyszerűen sérti az ember önérzetét, ahogy itt közlekedik Magyarországon” – amely kijelentésével Schiffer hézagmentesen illeszkedik az álságos reality cselekményébe: eszébe sem jut, hogy a nem kellően erélyes hazai közhatalmat okolja az amerikai nagykövet önérzetet sértő garázdálkodásáért. Aligha csak az én fejemben vetődik fel a kérdés: a présember magyarországi közlekedése tényleg Schiffer András saját önérzetét sérti? Biztos, hogy nem Orbán Viktortól kapta kölcsön ezt a sérült önérzetet? Nem kételkednék Schiffer sértett önérzetében, ha a mai Magyarországon nem éppen ez képezné az intézményes közérzetet, amelynek a függvényében a magyar ember máról holnapra magyarabbá válhat, és amelynek a demonstrálása Orbán Viktor hűbéri rendszerében tiszteletre, tisztességre és tisztségre jogosít. Abban az országban, ahol a jól irányzott és artikulált felháborodás hűségesküvel ér fel, a nemzeti önérzet felhorgadása az, aminek látszik: csók a pecsétgyűrűn.
Az elit legnépszerűbb XXI. századi trükkje, hogy köznépnek adja ki magát – a mutatvány pedig működik, mert amint a tömeg a maga fülének tetszetőset hall, nem hajlandó mérlegelni, hogy kitől hallja azt: képtelen ellenállni az élménynek. Így vált a milliárdos Donald Trumpból az amerikai rozsdaövezet munkásainak elvtársa, és ugyanígy adja ki magát meggyőzően Bayer Zsolt annak a kisembernek, aki indulatosan zavarná haza az Egyesült Államok nagykövetét hanyatló birodalmába, erőtlen hangja a magas karmelita kolostorba azonban sajnos nem hallatszik fel. Csakhogy az illiberális rezsim kiváltságosainak szemfényvesztő hazugsága ellenére sem jelenthető ki tiszta lelkiismerettel, hogy a rendszer uralma igazságtalan, mert egyetlen társadalom sem érdemel különb elitet annál, mint amilyet magából kitermel – és amilyet megtűr maga felett.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/49. számában jelent meg december 8-án.
