A miniszterelnök és a pedofil – népszínmű négy felvonásban

A miniszterelnök és a pedofil – népszínmű négy felvonásban

Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetőjeként sajtótájékoztatót tart az Ukrajnában kialakult helyzetről, a minisztériumban 2014. február 19-én (Fotó: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Éjfél van. A színpadon egy parasztház kolbásztól, szalonnától és befőttesüvegektől roskadozó kamrája látható, amelynek ablakából egy stadion lelátójának körvonala ismerhető fel. A kamra közepén a miniszterelnök gumipapucsban, fecskealsónadrágban és zsírfoltos, fehér atlétatrikóban szalonnát majszol, és zaklatottan bökdösi az okostelefonját, előtte kétkilós fehér kenyér. Egyszer csak hívást kezdeményez, és kihangosítja a beszélgetést, hogy a kenyérből vágni tudjon.

Első felvonás – a külügyi szín

Miniszterelnök: Szervusz, Petikém! Miniszterelnök úr vagyok. Idegesít ez a pedofil ügy. Nagyon helyes, hogy rendben hazahoztátok, ahogy kértem, nem akartam, hogy valami idegen börtönben rohadjon ez a magyar gyerek, de most, hogy kiderült a dolog, azért csak le kéne csukatni, nem gondolod? Mégis csak gyerekeket dugtak azokon a fotókon meg videókon, amelyek a gépéről előkerültek.

Peti: Miniszterelnök uram, ez nem áll módunkban. Nincs rá törvényes lehetőség.

Miniszterelnök: Ne csináljad, Peti! A baltást is kihoztuk, de azért előtte ült pár hónapot.

Peti: Nem megy, miniszterelnök uram. A jogállam, a fékek és ellensúlyok rendszere megköti a kezünket. A baltás ügye teljesen másképp nézett ki, az egy jogilag tiszta helyzet volt. Miért nem beszélsz a főügyésszel?

Második felvonás – az ügyészségi szín

Miniszterelnök: Szervusz, Péter! Itt a főnök úr beszél. Tudod, van ez a pedofilunk, akit hazahoztunk Peruból. Le kéne ültetni. Valami kellemes helyen töltsön el pár évet, aztán kap majd valami titkos kormányzati megbízást jó messze az újságíróktól, mondjuk, Kambodzsában vagy Laoszban. Tudod, Péter, mi egy családbarát, keresztény, nemzeti kormány vagyunk, nem venné jól ki magát, ha csak úgy elengednénk.

Péter: Nem tehetek semmit, főnököm. Nem áll módomban.

Miniszterelnök: Biztos vagyok benne, hogy meg tudjátok oldani, ha akarjátok, Péter! Emlékszem, hogy azt a Dopemant olyan jól megfenyegettétek börtönnel, hogy egyből be is fogta a pofáját, a Tomcatet még előzetesbe is raktátok – legalább próbáljátok meg! Javasoljatok letöltendőt, aztán majd ráfogjuk a bíróságra.

Péter: Ez nem így megy, főnököm. A jogállami biztosítékok nagyon szűk mozgásteret hagynak nekünk. Gúzsba kötve táncolunk, nincs lehetőség kedvünk szerint vádaskodni. Hiába szeretnéd, ebben nem tudok segíteni. Ez az ügy nagyobb mindkettőnknél. Miért nem beszélsz a Donnal? Ha a rendőrség szerezne új bizonyítékot, talán mi is erélyesebben léphetnénk fel.

Harmadik felvonás – a belügyi szín

Miniszterelnök: Kérem, bocsásson meg, Don, hogy éjszaka zavarom! Viktor vagyok, azért hívom, mert a körmömre ég ez a pedofil ügy. Nem tudok aludni, nagyon bántja az igazságérzetemet, és attól tartok, hogy politikailag is hátrányos lehet. Az iránt érdeklődnék, hogy belügyminiszterként nem tehet-e esetleg valamit. Beszéltem a...

Don: Jól tudom, hogy kikkel beszéltél, Viktor, figyeljük a telefonjaikat. Nem tudunk nyomozást indítani, nincs alapos gyanú, hogy ez a Kaleta bármit is elkövetett volna. Tisztességes keresztény, aki nagyszerűen szolgálta a hazáját. Azon a tizenkilencezer fotón és videón kívül egyetlen terhelő sor nincs az aktájában. Magam ellenőriztem.

Miniszterelnök: Kérem, tegyen lépéseket! Emlékszem, hogy egy teljes nyomozóosztagot állított ki, amikor eltűnt a lányom telefonja, egyszerűen nem hiszem, hogy a rendőrség nem tehet semmit. Csak arra kérem, nézzen utána! Hátha van valami, amit nem vettünk észre. Nem használta, mondjuk, a hivatali laptopját arra, hogy nemzetközi bűnszövetkezettel tartson kapcsolatot? Nem veszélyeztette a nemzetbiztonságot?

Don: Kérlek, ne légy nevetséges! Ez rendőrszakmai kérdés, miniszterelnökként nincs jogod beleszólni. Tanulmányozd az alaptörvényt: egyikünknek sincs joga az ügymenetbe avatkozni. Jogállamban a hatalom nem tehet meg akármit, Viktor. Ez itt Európa, nem Kína vagy Oroszország. Egyáltalán mit képzelsz? A független magyar bíróság majd dönt, ehhez nekünk nincs semmi közünk. Jó éjszakát!

Negyedik felvonás – a bírósági szín

Miniszterelnök: Szervusz, Jóska! Viktor vagyok. Te írtad a gránitszilárdságú alaptörvényünket, a feleséged ott volt a bíróságon, most meg már alkotmánybíró. Tudnál nekem abban segíteni, hogy ezt a Kaletát hogyan lehetne leültetni? Tudod, az a kedves srác a Peti minisztériumából. Lebukott néhány fényképpel, gondolom, ismered az ügyet. Már mindenhonnan visszapattantam. Csak benned bízom. Segítened kell.

Jóska: Ez teljesen kizárt. Ismered az alaptörvényt, múlt héten te magad írtál át benne négy bekezdést. A vonatkozó jogi lehetőségek egyértelműek. Nem tehetünk semmit, Viktor.

Miniszterelnök: És amikor 2012-ben egy csomó rokkantat utólag kilöktünk a nyugdíjrendszerből? Akkor visszamenőlegesen alkottunk jogot. Nem folyamodhatnánk ezúttal is ehhez? Mégiscsak kétharmados többségünk van, és most nem is leszázalékoltakat büntetnénk, csak egy pedofilt, és őt sem annyira durván. Legalább pár hónapot üljön!

Jóska: Azt a rokkantnyugdíjas ügyet is elbuktuk évekkel később Strasbourgban, ilyesmihez én még egyszer nem adom a nevem. Azért létezik jogászi tisztesség! Értsd meg, hogy ezt be kell nyelnünk, Viktor! Ilyen a jogállam. Nem élhetünk vissza a kétharmados többségünkkel. Azt nem azért kaptuk, hogy bűnperekben önkényeskedjünk, hanem hogy lehetőségünk legyen megvédeni a déli határt és Magyarország szuverenitását. Ne akarj Putyin lenni, azt sem Európa, sem az országgyűlési frakciónk nem tűrné el. Egyáltalán hogy jutott eszedbe beleavatkozni a független ügyészség és a független bíróság munkájába? Barátok vagyunk, ezért nem szólok a sajtónak, de legközelebb nem fogom elnézni, hogy megpróbálj beleszólni az igazságszolgáltatás működésébe. Az egy másik hatalmi ág, Viktor! Hányszor kell még elmondanom?! Nem azért váltottuk le a Gyurcsányt meg a kommunistákat, hogy a független intézményeket a kormányfő csak úgy nyomás alá helyezhesse.

A miniszterelnök lerakja a telefont, leakaszt egy kolbászt, és szomorúan majszolni kezdi, miközben maga elé bámulva motyog.

Miniszterelnök: Magamra maradtam. Nem tehetek semmit. Mi lesz így veled, szegény, árva Magyarország?

Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!