Miután egyelőre nem sok jelét látni annak, hogy a jövő évi európai parlamenti választás elhozza az illiberális áttörést, a kormány uniós elszigetelődése irányváltás híján csak tovább mélyül.
Publicisztika
Nem látom, hogy a rendőrség hasonló vehemenciával lépett volna fel a fővárost szerdán szétverő, külföldről jött szurkolókkal, mint korábban a diákokkal szemben.
Kedves embercsempész szaki, fogja ezt a kis hamuban sült pogácsát meg ezt a csinos kis pecsétes elbocsátó papírt, aztán kerekedjen föl, egy másik országban kopogtasson be az ottani börtönbe, hogy szeretné ott letölteni a hátralévő büntetését.
Amikor 2013-tól – a nagy világgazdasági konjunktúra és a beömlő EU-pénzek csábító hatására – Orbán Viktor kormánya a szó Szent Ágoston-i értelmében vett rablóbandává alakult, előbb megdöbbentünk, aztán megkeseredtünk, végül pedig szégyelltük magunkat.
Jövőre irány vagy a polgármesteri szék újra, vagy az átkozott, magyarellenes Brüsszel.
Körbeértünk: immár a Fidesz aggódik a gyerekekért. Nem úgy, nem az átoperálásuk végett, az konstans, és már kicsinyt lejárt lemez, hanem a tüntető diákok miatt ütötte fel a fejét a jobboldali nyugtalanság.
Felmondtuk azt az ellenzéki konszenzust, hogy uniós szinten nem politizálunk a Fidesz ellen. Eldöntöttük: nyíltan kiállunk a magyar érdekek mellett az európai színtéren a kormánnyal szemben is.
Alighanem egyetlen egy köszöntő gesztus sem írja le majd olyan tökéletesen, hogy milyen is a kormányfő nevével jelzett rendszer és időszak, mint a keddi napon publikált, egy nappal előrehozott, gratuláló Facebook-posztok és azok eltűnése.
Az orosz tea se rossz, a többszörösen ezt választók beleférnek a középmezőnybe, de a grúz tea kedvelése már fogós, ravasz húzás, összetett értékelést igényel.
Trombitás Kristóf lehetett volna úttörő is, mint a „malteros Trombi”, de idejekorán rájött, hogy az eredetiséget, önálló hangot itt büntetik, a betagozódást viszont jutalmazzák.
A papíron független polgármester megérkezett politikai otthonába. És a gödiek?
Felmerül a kérdés, hogy a magyar hadsereg mire készüljön, melyik irányból várunk egy országunk elleni támadást. Kelet felől például? Mert hát ugye… Vagy talán nyugat felől?… Khm. Délről vagy északról? Hát… Legjobb lesz, ha abban maradunk: fölülről. Ebbe kössön bele, aki tud.
A címben olvasható módon szólított meg minket a világ egyik legbefolyásosabb embere. Nem testvérnek, nem híveknek, nem magyaroknak, ennél pontosabban fogalmazott.
A három nagy keresztyén ünnep közül a Szentlélek kitöltetése, a pünkösd az, ami már-már a teljes emberiséget mutatja be szereplőként, azzal, hogy az eseményekben részt vevő, kegyelemben részesülő sokaság van.
A politikai alt right Amerikában sem all right, de nálunk sokkal közelebb van a hatalomhoz, mint ahogy az egy demokráciában kívánatos lenne.