A terror elhárítása
Rendőrök és a sajtó képviselői egy lerombolt épületnél Tel-Avivban 2023. október 8-án (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)

Ma már csak kevesen tudják, hogy az állambiztonsági idők nagyobb részében a magyar titkosszolgálatok rendszerében nem létezett önálló terrorelhárítás. Így volt ez még az 1980-as évek nagyobb felében is. Akkor még nem volt migrációs hullám, de a terrorszervezetek egyre-másra hajtották végre sikeresen az akcióikat szinte világszerte, természetesen megkímélve azokat az országokat, amelyek együttműködtek velük, akikre számíthattak, ha baj volt, ahol el tudtak rejtőzni, biztonságosan robbanószert lehetett tárolni, stb. A Szovjetunióval az élen egyes államok a terroristák kiképzésében is jelentős szerepet vállaltak. Ez volt az az időszak, amikor előfordult egy-egy terrorcselekmény, amelyért több terrorszervezet is vállalta a felelősséget.

Nem volt tehát szükség semmiféle modern kori népvándorlásra ahhoz, hogy a terroristák feltűnésmentesen eljussanak oda, ahol a tervezett akciót végre akarták hajtani. Az eszközöket is célba tudták lebukásmentesen, biztonságosan juttatni azok, akiknek csak ez volt a feladatuk. Ez egyáltalán nem volt véletlen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a terrorszervezetek többnyire kapcsolatban álltak több szocializmust építgető állam biztonsági szolgálatával, de még inkább a harmadik világhoz tartozó titkosszolgálatokkal, amelyek diplomáciai fedéssel nagy segítségére tudtak lenni a terroristáknak. Az a gyanúm, hogy bizonyos esetekben a mostani úgynevezett migrációs útvonalak még csak nehezítették volna a terroristák haladását. Az viszont kétségtelen, hogy a migráció által szinte egész kiképzett hadseregeket lehet egyenruha nélkül és fegyvertelenül eljuttatni bármelyik célországba.

Az önálló terrorelhárítás létrehozása előtt a kémelhárításnak voltak olyan részlegei – éppen a terrorszervezetek titkosszolgálati kapcsolódásai miatt –, amelyek a terrorelhárítást is végezték. Előfordulhat, hogy mostanság, a mai terrorelhárítás alatt tetőtől talpig különféle eszközökkel teleaggatott embererődökre gondol a naiv kívülálló. Az igazi terrorelhárítás nem a páncélozott terepjárókkal történik, hanem konspiratív módszerekkel és titkosszolgálati eszközökkel. Ha ez nincs, vagy ennek a színvonala nem éri el a megfelelő szintet, elmarad a kellően hatékony terrorelhárítás, elmarad az eredményesség. A terrorszervezet munkája, működése egészen a legvégső lépésig konspiratív, titokban végrehajtott cselekményekből áll. Márpedig jól ismert a régi szabály, hogy konspiratív tevékenységek ellen csak konspiratív módszerekkel lehet kellő hatékonysággal fellépni.

„Ügynökháború”
Bálint László

„Ügynökháború”

Megnyugtatok mindenkit, hogy van még leleplezendő, fontos beosztásban lévő egykori hálózati személy vagy egyéb titkos állambiztonsági együttműködő, akinek nem ismert a múltja.

Nagy a valószínűsége annak, hogy az egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzet magával hozza a terrorszervezetek tevékenységének fokozódását. Sokan már harmadik világháborút vizionálnak. Én, aki gyerekként átéltem a második világháborút, még nem tartom a helyzetet annyira súlyosnak, még ha az eszkaláció bármelyik pillanatban be is következhet. Ha pedig ez bekövetkezne, a terrorszervezetek mellett a reguláris diverziós alakulatok is szerepet kapnak, sőt létrejöhet a terror-diverzió, a két szervezet és tevékenység egymásra találása.

Egy terrorszervezet működtetése drága mulatság. Ezeknek a szervezeteknek csak igen ritkán vannak, és ha vannak, akkor sem túl jelentős magánbevételeik. Ezeket a szervezeteket el kell valakinek vagy valakiknek tartani, működtetni kell, mert bizony az eszközök és az emberi tényező is pénzbe kerül. Sok-sok pénzbe! A terrorcselekmények elleni harc legeredményesebb intézkedése az lenne, ha a terrorszervezetek nem jutnának pénzforrásokhoz. A terroristák általában nem ágyban, párnák közt halnak meg. Hatalmas a kockázat, amit vállalnak, és ha az anyagi bázist sikerül kihúzni alóluk, megszűnnének létezni, de ha nem is semmisülnének meg, jelentősen meggyengülnének. Ez azonban szinte lehetetlen, mert a terrorszervezeteket rendszerint államok finanszírozzák, és használják fel őket az ellenségesnek tekintett országok ellen.

A Moszad, ha szundít
Bálint László

A Moszad, ha szundít

Izrael szinte a létrejöttétől kezdve hadban állt, hol hevesebben, hol csendesebben a környező arab világgal. A háborús helyzet pedig éberségre sarkall, aktívan, tettre készen tartja a titkosszolgálatokat, ami az eredményességet is jelentősen befolyásolja. A hosszabb békeidőkben lelassul a gépezet, megnő a reakcióidő.

Mivel pedig a földkerekség tele van ellenérdekelt, mi több, ellenséges országokkal, mindig lesz olyan, amelyik nem vállalja a regulás összecsapásokat, hanem az ellenfelet hátba támadva, terror-diverziós módszerekkel gyengíti, amely által még belső viszályokat is szíthat. Amíg a világbéke be nem köszönt, amire azt hiszem, egy darabig még várhatunk, aligha lehet azt gondolni, hogy egyszer csak véget ér ez a terrorveszélyeztetett korszak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a terrorcselekmények mögött nagyon sok esetben felfedezhetők valamikor elkövetett, nemzetek-népek elleni igazságtalan támadások. Egy-egy leigázott vagy hazátlanná tett népnek nincs más lehetősége, csak vagy a belenyugvás, vagy haderő híján a részleges titkos háború, az időnkénti és kiszámíthatatlan, véres, ártatlan életeket is követelő terrorista akciók.

A vázolt körülmények pedig egyértelműen arra mutatnak, hogy terrorszervezetek pedig voltak, vannak és lesznek, s amíg ez a helyzet fennáll, az önálló, jól működő terrorelhárító szervezetekre is szükség van, amelyeknek erősségét, hatékonyságát az mutatja, hogy mennyire képzettek, gyakorlottak a konspiratív terrorveszélyt felderítő eszközeik és módszereik. Ha egy terrorcselekményt végrehajtanak, az nem elhárítás, hanem átlép a művelet az utólagos felderítés fázisába. Ezért célszerűbb a terrorcselekmény előkészületi szakaszában való felderítés és a megelőzés. Kémelhárító munkánk során, még az 1980-as évek második felében véletlenül rátaláltunk egy elég nagy hatóerőt biztosító robbanó szerkezetre. Fel volt adva a lecke, hogy mitévők legyünk. A leleplezés szóba sem jöhetett. Nem volt más lehetőségünk, mint az, hogy a tűzszerész szakemberekkel olyan láthatatlan, észrevehetetlen változtatást eszközöltettünk a szerkezeten, aminek következtében az soha fel nem robbant. Na, ez volt terrorelhárítás!