Kéjbarlang nem volt, de kupleráj még lehet

Valakinek szólnia kellene Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy se nem „trendi”, se nem „fenszi”, de még csak nem is „szexi”, amit a kormánypárti bulvársajtó művel például az egyik akadémiai kutatóintézet „kéjbarlangnak” titulált, több éve felszámolt rekreációs helyisége kapcsán. Néhány évvel ezelőtt Kötcsén trendi, fenszi, szexi sajtóról beszélt a kormányfő, amellyel meg lehet szólítani a fiatalokat, ezt a kívánságot próbálják teljesíteni több holdudvari médiumnál is, de a hazugságra épített lejáratás ma sem trendi.

A tudós, akadémikus miniszter érvekkel nem tudta meggyőzni az akadémiai intézetek vezetőit, se kutató alkalmazottak ezreit, de még a közvéleményt sem arról, hogy miért is kellene a független Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alól kiszervezni több ezer kiváló szakembernek munkát adó kutatóműhelyeket, intézeteket. Az Akadémia ragaszkodik önállóságához, ezért aztán a parlamenti kétharmados kormánypárti többséggel fogadtatják el azt a törvényt, amely megfosztja az intézeteitől. Túl sok uniós forrást tudtak pályázatokon bevonni a kutatások finanszírozására, túl sok multinacionális cég adott megbízást ezeknek az intézeteknek. Magyarul: túl nagy volt a szabadságuk, ami ahhoz vezetett, hogy kritikus megállapításokra jutottak a társadalomtudósok.

Egyvalami azonban eddig biztosnak tűnt: elvehetik tőlük az önállóságot, megfoszthatják őket a kutatás szabadságától, de bármilyen döntés is születik, az erkölcsi győzelmet ők aratják le, a szégyen pedig a törvény megszavazóira ég rá örök időkre. A hatalom azonban az erkölcsi fölénytől is meg akarja fosztani a legyőzötteket. Ezért kiadta a parancsot, hogy le kell járatni az akadémikusokat, le kell rántani őket a mocsokba, meg kell akadályozni, hogy emelt fővel távozzanak a csatatérről, rágalmat kell zúdítani a nyakukba, nehogy övék legyen az erkölcsi győzelem.

Egy évekkel ezelőtt megszüntetett rekreációs szoba, amelybe szív alakú ülőalkalmatosságot tervezett egy fantáziadús lakberendező, és egy fürdőkád elegendő volt ahhoz, hogy a legmocskosabb fantáziájú bulvárfirkász kuplerájt vizionáljon egy akadémiai kutatóintézetbe, ahol professzor urak töltöttek pásztorórákat. A szobába állítólag csak az jutott be, aki ismerte a titkos kódot, amelyre feltárult az akadémiai kéjbarlang ajtaja.

Semmi bizonyíték arra, hogy a szív alakú kanapé – mert ágynak aligha nevezhető a bútordarab – olyan célt szolgált, mint amit Ómolnár Miklós lapja, a Ripost szeretne elhitetni a törzsközönségével. De a lejáratásra éppen jó. A hírt aztán szép sorban átvették a kormányzati hirdetésekkel kitömött propagandalapok, ki-ki a maga stílusában újra és újra átfogalmazta a lejárató cikk tartalmát. Nem is tehettek másként, kötelező volt követniük a hírt, dagasztani kellett a mocskos botrányt. Remélem, egyszer majd szégyellni fogják, égni fog a képük, ha valamennyit sikerül megőrizni az arcukból.

Az is egyfajta hazaárulás ám, ha erkölcsileg próbálják meg lejáratni a tudományos életünk színe-javát. Ahogy a tudósok igába kényszerítése is az, kétsége ne legyen senkinek efelől. A jövőben is ilyen témájú cikkekkel lesz tele a konzervatív, polgári, keresztény jobboldalt kiszolgáló sajtó? Tényleg ilyen stílusú, ilyen módszerrel működő médiát rendelt meg a főnök a holdudvari lapok főszerkesztőitől? Az Országos Széchényi Könyvtárat most zsuppolják ki a Várból egy lepattant laktanyába, az 56-os intézetet most büntetik meg, mert nem volt hajlandó Pruck Pálban felismerni a pojáca Hári Jánost (Dózsa László színészt – a szerk.), egy sikeres egyetemet most üldöztek el Bécsbe, mert nem tudják megbocsátani, hogy ugyanaz az ember alapította, aki ösztöndíjjal támogatta a jelenlegi politikai hatalmi elit vezérkarának jeles alakjait, egyetemi szakot szüntetnek meg, mert nem tudják, mivel foglalkoznak a genderkutatók.

Magyarország – Lengyelországgal és Csehországgal együtt – megvétózta az Európai Unió klímavédelmi tervét. Csodálkozik még itt valaki azon, hogy a Magyar Tudományos Akadémia függetlensége szálka Orbán Viktor szemében? Hol lesznek független tudósok, ha majd valakinek hitelt érdemlően szólnia kell, hogy Pakson nincs minden rendben?

Jó lenne, ha tiszta lenne a fi deszes honatyák és honanyák előtt, hogy a tudomány nem egy piros lámpás kéjbarlang, ahol következmények nélkül lehet elbaltázni a dolgokat. Hát ne is képzeljünk kuplerájt az Akadémia épületeibe. Mert eddig ott tudománnyal foglalkoztak, kuplerájjá most szeretnék átalakítani az egészet…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/26. számában jelent meg, 2019. június 28-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/26. számban? Itt megnézheti!