Valahogy így nézne ki az álláshirdetés:
Főállás mellett végezhető, havi átlag 20 órás elfoglaltság (1-2 testületi, néhány bizottsági ülés, esetenként kerületi eseményeken való megjelenés a láthatóság kedvéért).
Szakképesítés, diploma, szakértelem, idegen nyelv ismerete nem szükséges.
Bérezés: a mindenkori átlagjövedelmet meghaladó „tiszteletdíj”, forrása közpénz.
Juttatások: ingyenes tömegközlekedés, laptop, internethasználat, költségtérítési keret stb.
Öt évre garantált kötetlen, szabad aranyélet. Kirúghatatlan.
Pártkatonák előnyben.
Tevékenység megnevezése: helyi önkormányzati képviselő.
Ilyen álláshirdetés persze nem létezik. A jelöltté válásért óriási a marakodás. No, nem a közügyekért való tenni akarás féktelen vágya hajtja a versenyzőket. Inkább az 5 évre garantált idilli állapot. A befutók többnyire pártkatonák, akik egyéniben vagy pártlistáról, de mindenképp bekerülnek a testületbe. Aki egyszer belekóstolt, évtizedekig nem engedi el. Csupán a saját kerületemből két példa a sok közül: Jankó István (Fidesz) 26 éve, Budai Miklós (MSZP) 30 éve tagja a képviselő-testületnek. Általában nem is ott laknak, ahol indulnak, hisz párton belül a könnyen nyerhető helyekért megy a gátlástalan marakodás.
A fentiekről mit sem sejtő szavazó rohan leadni a voksát a kedvenc pártja színeiben induló jelöltre, akinek többnyire a nevét se tudja, akit sose látott, nem is érdekli. Fő, hogy ne a másik oldal győzzön. Az önkormányzat alakuló testületi ülésén a tiszteletdíj összegét saját maguknak szavazzák meg a képviselők A Fidesz-kormány 2011-ben úgy módosította az önkormányzati törvényt, hogy az már semmilyen gátat nem szab a közpénzek elherdálásának. „Az önkormányzati képviselő számára történő tiszteletdíj megállapítása nem veszélyeztetheti az önkormányzat kötelező feladatai ellátását.” Ennyi.
Az alap tiszteletdíj mellett a bizottsági tagságért, elnökségért járó pénzekről is ekkor határoznak. Ilyenkor angyal száll át a termen, és az amúgy állandóan egymásnak eső, marakodó képviselők békés egyetértésben szavaznak. Hisz ők már tudják, hogy az elkövetkezendő hetekben megalakuló bizottságokban mindenkinek lesz helye, így máris duzzad a tiszteletdíj, de ez csak a kezdet. Majd nemsokára kitalálnak teljesen felesleges, de szép pénzzel járó tanácsnoki pozíciókat, abból is kap mindkét oldal. Persze ne feledjük az önkormányzati intézmények, alapítványok, nonprofit szervezetek felügyelő bizottságait sem, ott is nagyot lehet szakítani. Mindenkinek jut valami. A végösszegek már olyan tetszetősek, hogy alig van képviselő, aki rendelkezik főállással. Mi a fenének napi 8 órát dolgozni valahol feleennyiért? Itt szabadságra se kell menni, hisz eleve az egész nyár fizetett szabadságnak felel meg.
A tiszteletdíj tabutéma. Bár „az önkormányzati képviselő tiszteletdíja és egyéb juttatása közérdekből nyilvános adat 2011.cLXxxXX.35 (4)”, tehát ott kellene virítani minden önkormányzat honlapján, hogy a képviselőknek mennyire sikerült felturbózni a szerény alap tiszteletdíjat. De hiába keressük. Vagy nincs, vagy úgy elrejtették, hogy átlag földi halandó azt soha meg nem találja. A téma szenvedélyes kutatójaként sikerélmény volt rábukkanni 2017-ben a példásan áttekinthető zuglói táblázatra. A képviselők tiszteletdíja havi 400-600 ezer között mozgott. (Magyarországon az átlag bruttó ekkor nem érte el a 300 ezret). Volt köztük néhány civil főállású (tanár, háziorvos, gondnok) az akkori átlagot el nem érő fizetéssel, a többiek egyértelműen a politikába beágyazott, igen jól fizető főállásokban ültek a képviselőség mellett. És ez a legtöbb budapesti kerületre ugyanúgy jellemző, csak táblázat híján nagyon időigényes kideríteni, hisz még a képviselői jövedelemnyilatkozatot is hiába bújjuk. Abba ugyanis csak a képviselői tiszteletdíjon kívüli adóköteles jövedelmet kell beírni, holott az adófizetők épp arra lennének kíváncsiak, hogy mennyi adófizetői pénzükbe kerül az önkormányzati képviselő.
Néhány hónapja az I. kerületben is megtaláltam a táblázatot, bár jól el volt rejtve. V. Naszály Márta ellenzéki többséggel induló önkormányzatánál hamar túlsúlyba került a kormánypárt, ez látszik is a tiszteletdíjakon. Ketten 450-500 ezer, ketten 600-700 ezer, a többiek bőven 800 ezer felett keresnek. Az élen Varga Dániel (a Fidesszel szavazó volt jobbikos) 1 188 000, Fazekas Csilla (Fidesz) 1 112 000, Marchall Máté (Fidesz ) 946 000.
A civil lakosság nem lát bele ebbe a korrupt rendszerbe. Igen. Korrupt. Mert ha közpénzek kimutatható munkavégzés nélküli pofátlan bezsebelése korrupció, akkor az önkormányzatoknál működik évtizedek óta a legstabilabban beágyazott törvényesített korrupció. Jó példa erre a tanácsnoki rendszer, ami nem kötelező. Egy-egy konkrét feladatra is lehetne jelölni tanácsnokot egyszeri díjazással. Akár külsős hozzáértő civil is lehetne tanácsnok. De mit látunk? A képviselők előszeretettel osztogatnak egymás között tanácsnoki pozíciókat. A fiatal lehet ifjúságügyi, az öreg idősügyi, a sportot szerető sportügyi, a templomba járó egyházügyi tanácsnok. És persze 5 évre kinevezve, nagyjából havi 200 ezerért.
Ha esetleg el kellene számolniuk havonta akár képviselői, akár tanácsnoki tevékenységükről, bizony nagy bajban lennének, kitörne egy kisebbfajta pánik. De ettől nem kell félni. Soha senki nem kéri számon, hogy egyáltalán csinál-e valamit. Tragikomikusak voltak a legutóbbi kampányban a postaládába dobott képviselői beszámolók. A papíron is átütött az izzadságszag. Volt, akinél az volt az egyetlen konkrétum az 5 évről, hogy lomtalanításkor segített lehordani Mari néninek a lomokat. Ezt én is megtettem a házunkban Jutka néninek, ingyen..
A magyar ember azonnal felkapná a fejét, ha csak néhány napra eltűnne az orvos, a tanár, az ápolónő, a bolti eladó, a kukás. De ugyan ki venné észre, ha a földöntúliak elragadnák az összes önkormányzati képviselőt? A politika torz értékrendje szerint nagyobb anyagi megbecsülésben részesül egy önkormányzati képviselő, mint a napi 8 órában dolgozó magyar emberek többsége. Nagy balekok vagyunk, ha ezt tovább tűrjük!
Októberben alakulnak meg az új önkormányzati képviselő-testületek. A képviselőséget nekünk köszönhetik, és mi fizetjük őket. Kezdjük el az önkormányzatok feletti civil kontrollt! Ennek sok módja lehet. Esetleg helyi civilek írjanak levelet a polgármestereknek még az alakuló ülés előtt a következő kérésekkel:
1. A főállás mellett végezhető képviselőség tiszteletdíjának teljes összege (tehát minden tisztséget beleszámolva) ne haladja meg a 8 órában dolgozók aktuális átlagfizetésének 80 százalékát! Akinek ez nem elég, adja vissza a mandátumát! Nem kötelező. Keresse meg ezt a pénzt napi 8 órás munkával.
2. A felügyelőbizottságokba delegáljanak hozzáértő civileket! Tanácsnokokat csak konkrét feladatkörre válasszanak, egyszeri díjazással, de csakis az adott témához megfelelő ismeretekkel rendelkező képviselőt vagy külsős szakembert!
3. A képviselői tiszteletdíjak táblázata legyen könnyen megtalálható az önkormányzat honlapján.
Segítsünk a tisztességes önkormányzatoknak, hogy bizonyíthassák, ők nem „megélhetésiek” gyülekezete, hogy becsülettel fogják képviselni azokat, akiknek az álomállást köszönhetik.
Vegyük komolyan, hogy ebben az ügyben mi vagyunk „a víz”!
„Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
