Vasárnap véget ért az év legnagyobb hazai nemzetközi sporteseménye, ahol a magyar férfikézilabda-válogatottnak csak epizódszerep jutott. Svédország 20 év után lett újra Európa-bajnok.
Minőségi kézilabdával és döntőnek is beillő helyosztó mérkőzéssel kezdődött a szlovák–magyar közös rendezésű férfikézilabda-Európa-bajnokság döntő hétvégéje a budapesti MVM Dome arénában. Elsőnek az ötödik helyért (és a biztos világbajnoki részvételért) vívott csatát rendezték meg pénteken, és ez szó szerint a hosszabbítás utolsó másodpercében dőlt el a norvégok győztes góljával – a rendes játékidő utolsó másodperceiben az izlandiak lőhettek üres kapura, de nekik kimaradt a ziccer.
Az elődöntők hasonló nagy csatákat hoztak: a hosszabbítások miatt negyedórás késéssel kezdődött az utóbbi két világbajnokságot megnyerő dán csapat meccse az utóbbi két Eb-n győztes Spanyolországgal. A dánok hamar négygólos vezetést szereztek, de a spanyolok fordítottak, és néggyel megverték Dániát. A másik elődöntőben Franciaország találkozott Svédországgal, és a tavalyi vb elődöntőjében hatgólos svéd győzelem született. Budapesten fordítva indultak a dolgok: alig kezdődött meg a meccs és máris 5–1-re vezettek. Aztán jött a svéd kapus, aki három gólt szerzett (!) rövid idő alatt (természetesen üres kapura), ezzel kiegyenlítve az állást. Elmentek a svédek, de a legvégén még volt egy esélyük a franciáknak az egyenlítésre, de a gólokat szóró kapus a védésben is jeleskedett, így a svédek jutottak a vasárnapi döntőbe.
Nagyszerű mérkőzések voltak pénteken, és kár, hogy alig harmadház, hétezer néző volt a hatalmas arénában. A részleges érdektelenséget alighanem a borsos jegyáraknak köszönhetjük. Ha a pályához közel szeretett volna ülni valaki, akkor a döntő hétvégéjére (összesen öt mérkőzésre) kis híján 120 ezer forintba került a belépő (ez messze nem a VIP-jegy, azért 379 ezret kellett leszurkolni!), de még a kakasülőn is 113 ezer forintba került a kedvezményes jegy egy négytagú családnak. A döntő napjára sem volt olcsó a belépő a két meccsre (hatvanháromezer forint a pályától nem messze, húszezer a csarnok legtetején), így aztán nehéz lesz tömegekkel megszerettetni a kézilabdát. Nem csoda, hogy vasárnap, a bronzmeccs kezdése előtt húsz perccel még nagyon foghíjas volt az MVM Dome lelátója. Később, az első meccs második félidejében bemondták a hivatalos nézőszámot is (gondolom, az eladott jegyek alapján): 10 021.
A bronzmeccsel megegyező párosításban már lezajlott egy mérkőzés pár napja Budapesten – szerdán a középdöntőben a dánok több sztárjátékosukat pihentetve is öt góllal vezettek, de aztán érthetetlen módon kiengedtek a végére, így a franciák győztek 30–29-re. Most is nekik indult jobban, a félidőig csak ők vezettek és egygólos előnnyel mehettek az öltözőbe. A második félidő elején fordítottak a dánok (volt, hogy három góllal is mentek), aztán megint a franciák kerültek előnybe. Öt perccel a vége előtt a dánok kettős emberelőnyben sem tudtak egyenlíteni (28–27 Franciaországnak), de aztán sikerült, így döntetlennel fordultak az utolsó két percre. Ötvennyolc másodperccel a vége előtt megint vezettek a dánok, Franciaország időt kért, és játékossal egyenlítettek. Következett a dán időkérés, a hátralévő tizenhárom másodpercre kellett valami varázslatot kitalálni. Nem jött össze, jöhetett a hosszabbítás.
A ráadás első félidejében három gólra is elmentek a dánok (32–29), és kétszer is volt labdájuk a négygólos vezetéshez. Az ellenfél számára nem volt már visszaút ebből a helyzetből, így a dánoké az Eb bronzérme (Franciaország–Dánia: 32–35).
A himnuszok a férfi kézilabda Európa-bajnokság Spanyolország–Svédország döntője előtt 2022. január 30-án (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)
A döntőt a címvédő Spanyolország és az Eb címet eddig a legtöbbször elnyerő Svédország között rendezték. A két csapat már egyszer találkozott ezen a tornán is a csoportkörben, és Pozsonyban a spanyolok nyertek 32–28-ra. Budapesten a döntőben a svédek kezdtek jobban, a tizedik percben 5–3 volt a javukra. A félidő felénél a spanyolok átvehették volna a vezetést, de a gólgyártáshoz is értő svéd kapus, Palicka hatalmasat védett. Majd még egyet, és dobott is egy gólt – megint kettővel vezettek. A spanyolok a döntő során először egy perccel a vége előtt tudták átvenni a vezetést és az egy gólos előnyt meg is őrizték a szünetre.
A második félidő harmadánál még semmi sem dőlt el (18–18), és ezután még hosszú ideig egyik csapat sem tudott legalább két gólra elszakadni a másiktól – közben kiderült a döntő hivatalos nézőszáma is, ami 14 38. Ez a meccs messze nem hozott annyira látványos és szórakoztató kézilabdát, mint a bronzmérkőzés, inkább gyötrődtek a csapatok, de öt perccel a vége előtt lett egy kis svéd előny (26–24). Sőt, Palicka megint védett, de a támadások nem sikerültek, így hamar elolvadt a különbség. Sőt, 35 másodperccel a vége előtt a spanyolok támadhattak, de nem sikerült gólt szerezniük. Maradt 19 másodpercük a svédeknek erre, és kivívtak egy időn túli hetest. Niclas Eckberg bevágta, örömmámort okozva ezzel a csapatának: 27–26. Svédország 20 év kihagyással története ötödik Európa-bajnoki címét szerezte meg férfi kézilabdában.
Svédország–Spanyolország: 27–26 (12–13)
Budapest, MVM Dome, v.: Schulze, Tönnies (németek)
gólszerzők: Ekberg, Bergendahl 5-5, Wanne 4, Gottfridsson 3, Carlsbogard, Pettersson, Claar 2-2, Darj, Lagergren, Chrintz, Palicka 1-1, illetve Figueras, A. Gómez 6-6, Tarrafeta 5, Á. Fernández 4, Guardiola 2, Maqueda, Canellas, Casado 1-1
lövések/gólok: 39/27, illetve 42/26
gólok hétméteresből: 7/4, illetve 4/4
kiállítások: 6, illetve 8 perc
