Amennyiben a sportdöntőbíróság úgy ítéli meg, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) nem alkalmazhatja az új szabályát, miszerint a túl magas tesztoszteronszintű futónők csak akkor vehetnek részt a női versenyeken, ha gyógyszeres kezeléssel egy meghatározott szint alá viszik az értéket, akkor a női sport elveszítheti valódi lényegét. Az úgynevezett transzgender sportolók ugyanis teljesen uralni fogják a versenyeket.
Caster Semenya megjelenése a női atlétikában eddig ismeretlen problémát hozott felszínre. A világ akkor jött rá véglegesen, hogy valamit tenni kell, amikor a 2017-es londoni atlétikai világbajnokság utolsó napján a női 800 méteres síkfutás döntője után a dél-afrikai Caster Semenya, a burundi Francine Niyonsaba és a kenyai Margarete Wambui állhatott fel a dobogóra. Akárcsak a riói olimpián 2016-ban. Mindhárom futó meglehetősen férfias testalkatú, rendkívül magas a tesztoszteronszintjük. Mindhárman transzgenderek. Persze maga az eset nem új keletű, főleg nem a női középtávú futásban, legyen elég a szintén férfi as kinézetű korábbi csehszlovák atlétanőt, Jarmila Kratochvílovát említeni, aki a mai napig a 800 méter világcsúcstartója, és 36 éve, 1983 óta övé a legjobb idő (1:53,28). Bármilyen hihetetlen, de Semenya sem tudta eddigi legjobbjával (1:54,25) ezt az eredményt megközelíteni.
Az IAAF érzi a probléma súlyosságát, ezért új szabályt szeretne bevezetni: eszerint a túl magas tesztoszteronszinttel rendelkező női középtávfutók csak akkor indulhatnak nemzetközi versenyeken, ha gyógyszerrel csökkentik egy adott szint alá hormonszintjüket. Az új regulát azonban – Semenyával az élen – több transzgender sportoló, valamint különböző emberi jogi szervezetek megtámadták, és jelenleg a világ arra vár, hogy a lausannei székhelyű Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) meghozza a döntését az ügyben. Amennyiben az IAAF bizonyítani tudja, hogy a normális értéknél jóval magasabb hormonszint valóban versenyelőnyt jelent, akkor érvényben marad a nemzetközi szövetség szabálya. Ha Semenyáéknak adnak igazat, akkor a transzgender sportolók tökéletesen uralni fogják a versenyeket.
Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) elnöke lapunknak elmondta, a problémára mindenképpen megoldást kell találni. Mint kifejtette, korábban nemvizsgálatot végeztek, hogy DNS alapon dőljön el, az adott sportoló nő vagy férfi, ám emberi jogokra hivatkozva eltörölték
– A legnagyobb nehézséget az jelenti, mi alapján húzzuk meg a határt, mekkora a még elfogadható szint a tesztoszteron, az izomzat és a csontozat esetében? Ráadásul ezek az emberek nem tehetnek róla, nem doppingolnak, nekik biológiailag ekkora például a tesztoszteronszintjük. Ugyanakkor meg lehet érteni a női sportolókat is, de nem könnyű megoldást találni a helyzetre. Egyszerre vet fel orvosi, biológiai, etikai és morális kérdéseket – fejtette ki a MACS elnöke.
Tiszeker Ágnes szerint az IAAF terve sem teljesen tökéletes, hiszen gyógyszerek szedésére köteleznének egy egészséges embert, hogy lejjebb vigyék a szervezete – egyébként természetes – tesztoszteronszintjét.
– Az egyértelműen hormonális beavatkozás hatására valóban romlik a teljesítményük. Nem véletlen, hogy az emberi jogi szervezetek tiltakoztak az ilyen beavatkozás ellen – mondta a szakember.
A női sportolók nagy része tiltakozik ugyanakkor a transzgenderek indulása ellen, hiszen ahogy a már említett világversenyek is megmutatták, a mezőny többi tagjának semmi esélye ellenük. Ugyanakkor egy másik, ennél is fontosabb veszély kezd kirajzolódni az ügyben.
– Már vannak olyan országok, ahol a siker reményében keresik, kiválasztják az ilyen embereket, hogy aztán a nagy világversenyeken jó eséllyel képviseljék őket a női mezőnyben. Az érintett versenyzők a férfiak között indulva teljesen esélytelenek lennének. Az úgynevezett harmadik nem bevezetése sem nyújtana megoldást – jelentette ki Tiszeker Ágnes.
Hozzátette, a sorozatos dopping-ellenőrzésekkel ki lehet szűrni, ha valakit nem megengedett eszközökkel juttatnak el olyan tesztoszteronszintre, hogy így vegye fel a versenyt a riválisaival.
– Erre egyébként a biológiai útlevél jelenthet megoldást, amelyből egyértelműen látható, mikor milyen szintet mértek egy adott sportolónál. Még, hangsúlyozom még, nem bukott le senki így a doppingellenőrzések folyamán, de sajnos nagyon is elképzelhető, hogy előbb vagy utóbb erre is lesz példa – fogalmazott a MACS elnöke.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/11. számában jelent meg, 2019. március 14-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/11. számban? Itt megnézheti.
