A fideszesek mára elszokhattak attól, hogy fontos személyi, politikai kérdések eldöntését igazi verseny, érdemi vita és programok meghirdetése előzi meg.
LCs
A jelenlegi és a valamikori miniszterelnök közötti hatalmas terület ugyan jelenleg a senki földjének látszik, de a nemzeti közép számára belakható.
A Trónok harca ürügyén elkövetett kicsiny gondolatfutam a politika, a hatalom természetéről.
Mintha a hatóságok érinthetetlenként kezelnék a szervezet első emberét, a rendszerváltás előtti időkből is jól ismert Túrós Andrást.
Azért jártam az iskolai természetjáró szakkörbe, mert abban bíztam, hogy a saját szememmel megpillanthatom Vukot, a rókát, Lutrát, a vidrát vagy éppen Hút, a baglyot.
Orbán nagy kísérlete akár egy banánhéjon is elcsúszhat – sőt, valószínűleg éppen azon fog elcsúszni – mondja Péterfy Gergely.
Volt idő kiismerni a miniszterelnök észjárását: nem szavatartó, nem kiszámítható szövetséges.
Mennyire törékeny az élet. Banális felfedezés? Hogyne lenne az. Mégis újra meg újra megrendíti az embert. Arra azonban nem számítottam, hogy június 3-án reggel mindjárt újabb bizonyítékot kapok ennek a banalitásnak az igazságára.
Szintet lépett vasárnap a Momentum: olyan ligában játszik mostantól, ahova minden kezdő politikus, új párt vágyik, ahol már valódi a tét, kemények a szabályok, kíméletlenek az ellenfelek.
Az utóbbi időben az emberiség aprópénzre váltja tehetségét. A zsebünkben minden évben új telefon lapul, na de ment-e a kütyük által a világ elébb?
A Fidesz a választás tisztességét megkérdőjelező erőforrás-fölényét a végletekig kihasználva, izzadságos erőlködéssel vitte el szavazni a híveit.
A miniszterelnök alkotmányos korlátokat a gyakorlatban légiesítő túlhatalmának korlátozása nemzeti érdek. Ennek szerény eszköze az ellenzékre leadott szavazat.