Egy ideig úgy éreztem, hogy a nagyapám olyan titok birtokába avatott bele, ami csak akkor ér valamit, ha világgá kürtölöm.
LCs
Riporterként tényekkel szembesített, kutakodó tekintettel ellentmondásokat firtatott. Vagyis a nyilvánosság „felkent” képviselőjeként uralta a beszélgetést.
A plakátbotrány azért szólt ekkorát, mert a maradék illúziót is szertefoszlatta a kormányfő megbízhatóságával kapcsolatban.
A vurstlizene csak ideig-óráig tudta túlharsogni a színfalak mögött meglévő nyomort, és ezt a világot végül nem is a háború sodorta el.
1848–49-ben egy egész nemzet tett hitet a szabadság, a függetlenség és a polgári átalakulás mellett.
A magyar szabadság és a magyar jövő ügye a mi ügyünk. Ahogy az elődeink tették, ideje nekünk is komolyan vennünk!
Korábban csak hallomásból ismertem hasonló történeteket, ám engem tényleg Puskás Öcsi vezetett a hajdani magyar király sírjához.
A magyar–amerikai védelmi együttműködés nagy pofon az önrendelkezés feltétlen híveinek.
Orbán Viktor radikális rajongói jobban teszik, ha egy ideig csak álmukban zsidóznak egy picit.
Ha az az elejtett puskából származó golyó nem találja el a szerencsétlen Horthy Béla combját, bizonyos dolgok feltehetően másként alakulnak a magyar és a közép-európai történelemben.
A jövőre gondolva újabban a szokottnál is erősebben félek. Mintha már nem is a határainkat feszegetnénk, hanem egyenesen lerombolnánk azokat.
Nem jó, hogy gyűlölettel válaszolunk a gyűlöletre – mondja az író. A teljes interjú.