Ha borról írok – s mint benne foglalt kategóriára, a szőlőre is értem –, mindig foglalkoztat valami. Leginkább minden, hiszen az írás alapja a valami (a megragadható) és a minden (a megragadhatatlan) metonímiája.
N. Fejérváry Gergő
Hogy a szőlőnek, bornak istene van, szinte természetes, van rá elég jelölt az olimposzi tablón. Ám hogy a kilenc múzsa közül kettőt is feldíszítsenek vele, az már az ásó megdicsőülése, a kapa mennybemenetele, a metszőolló apoteózisa!
Mitől lett Haraszthy a „kaliforniai szőlőkultúra atyja”, ha az égegyadta világon semmiben sem volt első?
Sok ma is ismert szőlészdinasztia avantgárdistája szegődött nyomába – Haraszthy ráadásul ingyen is osztotta a keleti partról és Európából hozott vesszőket, hogy mennél többeket inspiráljon gazdálkodásra
A Wisconsin folyó partján emelkedő dombok lejtőit futtatja be szőlővel (a ma is virágzó Wollersheim borászat elődjének pincéit még maga ásatta ki), európai vesszőkkel. A komlótermesztést is meghonosítja ott.
Négyrészes sorozatunkban a már sokszor megírt legendás (időnként bulvárosított) életesemények mellett tényekbe kapaszkodva keressük a tanulságot, a ma viszonyát a szőlő- és borkultúra magyar misszionáriusához.
Április elseje van, éppen két hete, hogy Köszörűs Zsolti, a Bundesliga-frizurás traktorkentaur azt mondta, ő ugyan nem szánt nekünk, tönkök-csonkok leselkednek nálunk az ő ekéjére, jaj dehogy! Hárman állunk neki, negyed hektár sincs, puszta kézzel, ásóval.
Kedvenc boraim klasszikus zenét hallgatnak. Vonzalmaim rendezték a párokat, tudatosságot kár is keresni mögöttük.
Nem hiszek az erőszakos ízlésnevelésben. Hogy beszéljem le valamiről, amit szeret, mert én tudom, hogy az nem jó, van annál jobb? Mit kezd vele?
A fasizmusért Nietzschén vagy egy palack rajnai rizlingen bosszút állni a vudu államvallássá tétele.
Körtét, de almát, diót és főleg szőlőt ültetni hit kérdése. Hité a jövőben, a jövő értelmességében. Negyven szüret egy emberi élet, úgy tartják, ennyit rendeltek az égiek a nagy műre.
Egy muskotályról nehéz nagyokat mondani. Nehéz, ha az erényeket orrhegyre ejtett szemüveggel, konok örömtelenséggel vizslatjuk a pohárban. Ha csak történésben sejtjük a nagyságot.