A szövetség a posztcovid korszak biztonsági kihívásai között is kiemelten kezeli Oroszországot.
Stier Gábor
A vírus kiélezte a két nagyhatalom viszályát, és megerősítette az ázsiai ország világpolitikai pozícióit.
A történelmi parádé után 75 évvel Oroszország a második világháborúban aratott győzelemre emlékezve megmutatta, hogy ma is a globális politika egyik megkerülhetetlen és meghatározó szereplője.
A nyugat-európai elit még mindig nem a lehetőséget, hanem a bizonytalanság növekedését látja Amerika elfordulásában.
Peking a nemzetbiztonsági törvénnyel regulázná meg a városállamot, míg Washington válaszul „begyújthatja” az utcai tüntetéseket.
Úgy érzik, mindenáron meg kell védeniük Kína imázsát. Egyáltalán nem gondolkodnak el a kommunista párt abszolút hatalmán.
Amerikai nyomásra kezdhetett titkos tárgyalásokat Törökország és Izrael.
Trump most láthatóan arra alapoz, hogy Kínát, valamint a WHO-t tegye felelőssé a járványért, ezzel valamelyest csökkentheti esetlenkedését. Közben igyekszik elhitetni, hogy Biden túl puha Kínával szemben.
Az elnökben jobb híján bíznak még az emberek. Mit hoz a magyar–ukrán csúcs?
Oroszországban tetőzött a koronavírus-járvány, ám még mindig napi több ezerrel nő a fertőzöttek száma.
A járvány sikeres kezelésének köszönhetően csökkent a kancellárra nehezedő belpolitikai nyomás.
A „kínaikártya” kijátszását rövid távon a bűnbakkeresés, aztán a lassan első számú globális hatalommá előlépő óriás feltartóztatása motiválja.