A mai Kenyában (az akkori Brit Kelet-Afrikában) lévő Tsavo-folyó partján a XIX. század végén vasutat építettek, de a munkálatokat hónapokra le kellett állítani, mert két oroszlán kezdett lakmározni a vasútépítő munkásokból. A korabeli leírások szerint a két fiatal (még sörényt nem növesztett) hím oroszlán rendszeresen rátámadt az éjjelente a sátraikban alvó emberekre, és nyom nélkül elragadta őket. A mészárlás kilenc hónapja során az oroszlánok mintegy 35 munkással végeztek, mígnem egy brit tiszt le nem lőtte őket 1898-ban. A történet akkoriban nagy sajtóvisszhangot keltett, így az oroszlánok bőréből ágyelőkét (úgynevezett trófeaszőnyeget) készítettek. E maradványokat vásárolta meg a chicagói Field Múzeum 1925-ben, és mindmáig ők őrzik a tárgyakat.
A múzeum, illetve a Carl R. Woese Genombiológiai Intézet kutatói most megvizsgálták az oroszlán fogai között mindmáig megtalálható szőrcsomókat, amelyek a hajdani táplálékukból maradtak. A szőrszálakban található DNS szekvenálásával azonosítani tudták az oroszlánok étrendjét alkotó fajokat. És igen, közöttük volt több ember is. A kutatók azt gyanítják, hogy az oroszlánok azért szoktak rá az emberhúsra, mert sérültek voltak a fogaik, márpedig az emberi izomszövetek porhanyósabbak, és könnyebb őket elrágni, mint a vadon élő prédaállatok inas húsát. – Ugyanúgy vizsgáljuk a fogak üregeibe szorult szőröket, ahogy a geológusok vizsgálják a kőzetrétegeket. Az egymás alatti szőrök azonosítása révén visszakövethetjük az oroszlánok élete során fogyasztott táplálékok eredetét – nyilatkozta a kutatás vezetője, Alida de Flamingh, az Illinois-i Egyetem kutatója.
A zsákmányállatok között az emberen kívül találtak nyársas antilopot, zebrát, zsiráfot, gyűrűsfarkú víziantilopot és gnút is. Viszont kafferbivalyt, ami a mai oroszlánok fő tápláléka, nem találtak az étrendjükben. Ez egybevág azzal, hogy a korban egy járvány söpört végig Kelet-Afrikán, ami megtizedelte a bivalyokat. Az emberi DNS elvileg arra is lehetőséget biztosítana, hogy azonosítsák az áldozatok etnikai hovatartozását – sőt akár személy szerint is azonosíthatók lehetnek –, de mielőtt ebbe belekezdenek, konzultálnak a helyi népcsoportokkal, mert valószínűleg közülük kerülhettek ki az áldozatok.
