Noha írásos adatokból tudjuk, hogy gyakorlatilag minden római városnak volt börtöne (ott mindenképpen, ahol volt fórum is), meglepően ritkán sikerül a város romjai között egyértelműen azonosítani a börtönépületeket. Ezért különleges az a korinthoszi felfedezés, amelynek során nemcsak azonosítani tudták a római kori börtön maradványait, de még a rabok fogva tartóiknak és az őket eláruló bűntársaiknak címzett (érthetően nem túl kedves) kívánságait is felfedezték, amelyeket a cellák padlójába véstek görögül.
„Uram, haljanak szörnyű halált!” – írta az egyik cellában időző illető 1600 évvel ezelőtt a börtön padlójára, tudósít Matthew Larsen, a Koppenhágai Egyetem régésze a Hesperia szakfolyóiratban megjelent tanulmányában az ásatás eredményeiről. A kevés egyértelműen azonosított maradvány miatt alig vannak kézzel fogható adataink arról, hogy milyen is volt egy római börtön, és milyen volt benne raboskodni. Azt azonban el lehet képzelni, hogy nem volt túl kellemes élmény. Az ókorban a börtönök rendszerint csak a vizsgálati fogság idejére tartották fogva a vádlottat, hiszen a hosszú távú börtönbüntetés nem volt az igazságszolgáltatás gyakran alkalmazott büntetésformája. A rabok többsége tehát az ítéletére, majd a kivégzésére (illetve esetenként az egyéb kivégzéssel felérő büntetésére, például gályarabságra vagy kényszermunkára) várt a cellákban.
Nem újonnan feltárt romokról van szó, hiszen a régészek egy 1901-es ásatás dokumentumait és magukat a maradványokat elemezték újra. A padlón talált firkák vezették nyomra a régészeket, az épület hajdani funkcióját illetően. Az egyik bentlakó például ezt írta: „a szerencse szegődjön azok mellé, akik e törvénytelen helyen senyvednek”. Valaki pedig így könyörgött: „uram, ne légy könyörületes azokkal, akik ide vetettek bennünket”. Az isten, akihez imádkoztak a rabok, vélhetően a keresztények Istene lehetett, hiszen az i. sz. 4-6. században a korinthoszi lakosok nagy része már áttért a keresztény hitre.
Az nem egyértelmű, hogy a feltárt helységek valóban börtöncellaként szolgáltak, vagy egy máshol működött börtön padlókövezetét szedték fel, és építették be ebbe az épületbe. Az efféle újrahasznosítás általánosan elterjedt volt a korban: az építőanyagot rendszerint régi épületek elbontásával szerezték be. Mindenestre a régészek amellett érvelnek, hogy az adott helyen valóban börtön üzemelt. Erre utal az is, hogy a jelek szerint kifejezetten szörnyű körülmények uralkodhattak az épületben, különösen telente. A rabok valőszínűleg hidegben és sötétben töltötték az életükből még hátramaradt időszakot. Megtalálták a latrina nyomait is, a padlórajzok némelyike pedig valamiféle táblás játékot ábrázolhat, amivel talán a rabok múlatták az időt. Azért vannak feliratok, amelyek a rabok kellemesebb emlékeit jelenítik meg. Az egyik fogvatartott így írt: „legyenek szerencsések azok a szép lányok, akik a nőtlen férfiakat szeretik”.
