A mexikói Yucatán-félszigeten ásató régészek évtizedekkel ezelőtt rengeteg ember maradványait tárták fel egy maja tömegsírban. Az embereket az istenek számára felkínált áldozatképpen gyilkolták meg a maja papok. A maradványokon most DNS-vizsgálatot végeztek, és kiderül, hogy számos kis- és nagyobbacska fiú – gyakran közeli rokonok – esett áldozatul e vallásos szertartásnak. Esetenként egész kis gyerekeket is feláldoztak a maja piramisok lépcsőin. A holttesteket Chichén Itzá város maradványai között találták. A város mintha az áldozatbemutatás céljára épült volna: a romok között, amerre csak a szem ellát, számos ábrázoláson megjelenik a rituális gyilkosság: a labdapálya maradványainak felára például egy levágott fejet véstek, amiből spriccel a vér.
57 évvel ezelőtt tömegsírra bukkantak a régészek Chichén Itzá romjai között, egy földalatti víztározó területén. A kor technikai lehetőségei azonban nem tették lehetővé, hogy akkor sok mindent kiderítsenek a csontvázak hajdani tulajdonosairól.
60 méter széles volt a halottak elhelyezésére használt üreg. Azt nem lehet tudni, hogy vízvételi helyként is használták-e a kamrát, miután a tetemeket eltemették benne, vagy e funkcióját akkorra már elveszítette.
100-nál is több maja fiú maradványait tartalmazta a víztározó helyén létesített tömegsír – tárta most fel a mexikói Yucatáni Nemzeti Régészeti és Történeti Intézet kutatói által végzett genetikai analízis, aminek eredményeit a Nature-ben publikálták.
64 fiatal fiú maradványain végeztek DNS-vizsgálatot és szénizotópos kormeghatározást párhuzamosan. Ezáltal egyszerre szereztek információt arról, hogy az áldozatok mikor veszítették életüket, illetve a rokonsági viszonyaikról, származásukról, élőhelyükről, sőt akár (szertartás előtti) egészségi állapotukról is
3-6 év között volt a megvizsgált áldozatok többségének életkora. A negyedük közeli rokonságban állt legalább egy másik áldozattal. Volt közöttük két egypetéjű ikerpár is, akiket talán éppen e jellegzetességük miatt ajánlottak fel az isteneknek.
500 év telt el a legkorábban és a legkésőbb a tömegsírba temetett áldozat halála között: a fiúkat az i. sz. 7. századtól a 12. századig folyamatosan hantolták el a mélyedésbe.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/25. számában jelent meg június 21-én.
