Miért hagytuk, hogy így legyen? Igen, mostanában egyre gyakrabban teszem fel magamnak is a kérdést. Gondolva itt az Orbán Viktor texasi beszédéből kiemelt nőellenes mondókájára. Arra a részre gondolok, amikor arra hívta fel a nőtlen amerikai férfiak figyelmét, hogy ha megnősülnek és gyerekük lesz, akkor Magyarországon adókedvezményben részesülhetnek.
Még a rendszerváltás hajnalán, amikor a fiatal Orbán Viktor mások hátán próbált felkapaszkodni a hatalomba, egy akkori női ismerősöm mondta, hogy „ugye, milyen rendes pasinak látszik?” Én meg „a szeme sem áll jól” válasszal reagáltam. Az ismerősöm azóta sem áll velem szóba, igaz, nem is gyakran látom. Nem akarok most azzal jönni, hogy én előre megmondtam…
Amit Orbán előadott a legutóbbi mutatványában, az már nem tűrhető tovább, várjuk az elégtételt. A miniszterelnök a hímsovinizmus igencsak súlyos fajtájában szenved, ami az itthoni még normálisnak hitt férfiak között is terjed. Ugyanis állami felhatalmazást kapnak a nőkkel szembeni ocsmány viselkedésre, elnyomásra, „te csak egy másodrendű állampolgár vagy” stb. E ponton kívánom megjegyezni, hogy azon férfiaktól elnézést kérek, akik nem így gondolkodnak. Vagyis akinek nem inge….
Mi, nők nem a társadalom legaljához tartozunk, akik csak arra valók, hogy kiszolgálják a férfiakat. Cserébe semmi megbecsülés, kevesebb fizetés… Szóval a miniszterelnök csak ne ajánlgassa a magyar nőket külföldi férfiaknak! Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy az esetek többségében a férfiak mondják meg, hogy mit csináljanak a nők, hogy hol a helyük. Lásd: „A nők köténye mindent eltakar”; „a nőknek az a dolguk, hogy mindent elnézzenek”. Nem vagyok naiv, de felszólítom a miniszterelnököt és kormányát, hogy ennek a felfogásnak azonnal vessenek véget. Mert ha továbbra így gondolkodnak, akkor sosem lesz belőlük államférfi, csak gyűlölt politikus.
Mi, nők nem tűrjük tovább, hogy mindenféle álkeresztény lózunggal etessenek bennünket. Nem vagyunk tenyészállatok, szülőgépek. Elég volt a vak komondorokból, a jachtos bulikból, amikkel is csak porig alázzák a magyar lányokat, asszonyokat. STOP a középkori nézeteknek!!!
Ne várják meg, amíg a nők utcára vonulnak, mert akkor becsukhatják a boltot. Emlékezzenek egy időpontra: 1975. október 24. Ekkor zajlott az izlandi nők sztrájkja. Ezen az ottani nők 90 százaléka vett részt, és követelt a férfiakkal azonos jogokat, fizetést. Az ország teljesen megbénult, mert a nők nem mentek be a munkahelyükre, még a gyerekek is a férfiakra maradtak. Sikerük lett, egy nap alatt elérték, amit akartak.
Az én házamon (egy vidéki, Pest megyei 13 000-es városban) nagyon magasan lobog a liberalizmus zászlaja (tudom, ez most Magyarországon bizonyos körökben szitokszó). Olyan magasan, hogy még a Vénusz bolygóról is látszik, remélem, a Karmelita kolostorból is észreveszik majd. Nem tűrjük tovább ezt a zsarnokságot, lekezelést, ami Magyarországon a nők ellen irányul. Mi vagyunk többen, ha a nők itt utcára mennek, akkor nem jósolok túl hosszú jövőt az Orbán-rezsimnek.
Még valami: az elmúlt 12 év elcseszett, kifordított gazdaságpolitikája vezetett oda, hogy nekünk, nőknek már megint spórolnunk kelljen, mert a legtöbb családban először a nő mond le sok mindenről, hogy mindenre jusson, és béke legyen a családban. Mi is szeretnénk már végre jobban élni – és nem minden háborús infláció, ez már megint egy ocsmány hazugság. Ha ennyire nem megy a gazdaságpolitika, talán több nőt kellett volna bevenni a hatalomba, olyanokat, akik még tudnak számolni.
Az elmúlt 12 évben a nők azt várták, hogy „jövőre majd jobb lesz”. De sajnos egy ilyen dilettáns banda osztotta be a pénzünket. A nők koordinálják a társadalmat, mégsem jár nekünk erkölcsi és anyagi megbecsülés. Ha a miniszterelnök nem tudja a népének az elvárható jobb életet megteremteni (szerintem nem is akarja), akkor előtte ott van a választható másik út, a lemondás. Magyar nők! Ébresztő, vigyázó szemeteket Izlandra vessétek!
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
