A kazalnyi bajusz alól érkező szónoklatnak mindenesetre annyi haszna volt, hogy felrázta az előválasztások után apátiába süppedt ellenzéket.
Álláspont
A létező ellenzék nélkül esélye sincs az Orbán-párttal szemben Márki-Zay Péternek, ahogy az ellenzéki oldal egyik szereplője sem gondolhatja, hogy úgy lehet kiiktatni őt, hogy azzal ne kínálják fel tálcán a Fidesznek az újabb négy évet.
Nem találok más magyarázatot: az adatok eltitkolása mögött az állhat, hogy sokan megfertőződhetnek és súlyos állapotban kerülnek kórházba a Sinopharmmal oltott idősek közül.
Minél kevesebb életet tud megmenteni a járvány negyedik hullámában, annál erősebben fordul rá a jövő tavaszi választásokra a kormánypárt.
Emberéletek lennének menthetők a gyors beavatkozással, ami egyben a már amúgy is megviselt egészségügyi ellátórendszert is óvná. Nem bonyolult ez, egy felelős és épeszű kormány nem késne el újra és újra a cselekvéssel.
Október 23. tájékán érdemes volna elgondolkodni azon, hogy sem jogászkodással, de még parlamenti kétharmaddal sem tanácsos átírni, semmibe venni a nép akaratát.
Gyurcsány Ferenc volt már haszonélvezője miniszterelnökpuccsnak, a mai egyesült ellenzék ugyanakkor nagyon más, mint a 15–20 évvel ezelőtti MSZP volt.
A Fidesz bohóckodásról beszél, ám nyilvánvaló, hogy Dobrev, Karácsony és Márki-Zay hármas játszmája az előválasztás második fordulójában és előtte régóta nem tapasztalt belpolitikai izgalmakkal kecsegtet.
Csapda készül az ellenzéknek, amelynek kikerülése, hatástalanítása rendkívüli képességet igényel az előválasztáson győztes miniszterelnök-jelölttől.
Amikor a Fidesz közönsége elől sem lehet már elrejteni, mi a különbség látszat és valóság, szerény vagyonnyilatkozat és tényleges vagyon között, fontos, hogy vetítsen a miniszterelnök valamit, ami magasabb értelemmel, nemes céllal ruházza fel kormányzását.
Rossz hír a polgári Magyarország híveinek, a Fidesz-árváknak és rokon lelkeknek, hogy ezen irányzat nem volt képes egységesen megszerveződni az előválasztásra.
Ha az ellenzéknek nem sikerül életképes koncepciót kidolgoznia, akkor jó ideig nem is reménykedhetünk abban, hogy a sport elszakad a politikától.
A tömegízlést kiszolgálni igyekvő, a bulvár mocskában hempergő, propagandát közvetítő kurzustól menekül a tehetség. Mintha maga a rendszer is érezné ezt az ürességet.
A választás közeledtével a kormány kisöpri a kasszát, az Isten pénzét is kiszórva, elígérve, miközben a cirkuszról is gondoskodik.
Az ellenzéknek – ha nyerni akar jövőre – már most világossá kell tennie, hogy ki az, aki politikai fordulat esetén a káoszteremtés kottájából készül játszani.