Számos ok miatt hiba volna elhamarkodottan eredményt hirdetni április 3-ra, ahogy lényegében Orbán Viktor március 15-én és a fideszes kötődésű intézetek tették.
Álláspont
Most tényleg csak április 3-a számít, a V4 szétesése, a hagyományos barátságok feláldozása, a nyugati egység nyögvenyelős támogatása miatti további elszigetelődés megfizethető ár az újabb négyéves felhatalmazásért.
Amint legitim eszközzé válik a nemzetközi kommunikációban a nukleáris támadással való fenyegetettség, a gyilkolás mögött nem marad élet, csak gyilkolás.
Mondjuk ki újra meg újra, hogy aki támad, az agresszor, aki háborút indít, emberéleteket olt ki, az orosz elnök esetében kizárólag durva hatalmi érdekből: az gyilkos. Nincs itt az ideje a finomkodásnak, Putyin, ne tedd tönkre az életünket!
Orbán örülhet, nem Róna Péter keresztelte meg Ráhelt és Gáspárt, nem ifjúkora árnyát kell hallgatnia az Országgyűlésben 15 percig.
Mit is üzen Róna Péter jelölése, akit eredetileg Jakab Péter, a Jobbik elnöke javasolt, s akivel Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt közölte a pártok döntését?
Aki le akarja győzni a Fideszt, annak van, amit érdemes eltanulnia tőle.
Január 31-én megértettem, hogy a közmédia is punk, mi több, olyan posztmodern sajtóművészetet űz, amelynek célja az újságírás kiszabadítása a valóság, tárgyilagosság, elfogulatlanság és korrektség béklyójából.
Szó sincs arról, hogy a magyar néplélek Orbán Viktorban és pártjában ismerne magára, a mögöttük álló szektaszerű, megingathatatlan bázis valahol a választókorúak 25–30 százaléka körül lehet.
Bár eddig is sörhasú, őszülő férfiak döntötték el, milyen lesz a magyar jövő, Németh Szilárd szintet lépett: feltalálta a nők nélküli utódlást.
Nagyon úgy látszik, hogy Orbán Viktor az osztogatással nemcsak az ellenzéket, hanem az egész országot és egy kicsit saját magát is csapdába csalta.
Az erőszakot nem csupán eltűrjük, elfogadjuk vagy elhallgatjuk, de a rendszer természetéből következően szükségszerűen dicsőítjük is.
Az ellenzék a többi között azzal fordíthatná a maga javára az erőviszonyokat, ha azt sugározza, hogy politikusai számára egzisztenciális kérdés a választás, s miniszterelnök-jelöltjükkel nem a bűnbak szerepét készülnek eljátszatni.
Nagy a tét tavasszal, nem közömbös, kié (lesz) a világi hatalom, de nem az üdvösség, nem a keresztény Magyarország forog kockán. Történjék bármi, Jézus jövő ilyenkor is ott lesz a jászolban.
A helyzet aggasztóan ismerős. Orbán Viktor legfőbb kampányfegyvere a jelentős részben a járvány miatt eleve gigantikus hiánnyal terhelt költségvetés, az államkassza kisöprése.