Elutasította az Alkotmánybíróság azokat a panaszokat, amelyek az egészségügyben kötelezővé tett oltás miatt érkeztek hozzájuk. Álláspontjuk szerint ugyanis ez az intézkedés szükséges és arányos.
Csaknem háromszáz panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz amiatt, hogy a kormány kötelezővé tette az egészségügyi dolgozóknak a koronavírus elleni oltást. Mint ismert, szeptember közepéig kellett a szektorban tevékenykedőknek beadatni valamelyik vakcinát, ellenkező esetben, a jogviszonyuk megszűnt. Az indítványozók egészségügyi foglalkoztatottak voltak, akik azzal érveltek, hogy ez a rendelkezés sérti az emberi méltósághoz való jogot, az egészséget, biztonságot és méltóságot tiszteletben tartó munkafeltételekhez való jogot, valamint a testi és lelki egészséghez való alapjogot.
Az Alkotmánybíróság – pénteken közzétett határozata szerint – ugyanakkor soron kívüli eljárásban elutasította ezeket az alkotmányjogi panaszokat. Azzal érveltek, hogy a megtámadott szabályozás az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működését, illetve a betegellátás biztonságát, ezen államcélok keretei között pedig a társadalom tagjai, a betegek élethez és egészséghez való jogának érvényesülését szolgálja.
Az Alkotmánybíróság határozatában, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontjára is utalva hangsúlyozta, hogy a közegészségügyi célok elérése – így különösen egy súlyos járvány megfékezése, a következményeinek enyhítése – indokolhatja végső eszközként a kényszerítő jogi eszközök alkalmazását. Itt a jogalkotó direkt kényszerítést ugyan nem alkalmazott, de kétségtelenül erős nyomást gyakorolt az egészségügyben dolgozókra (tehát azokra, akik a betegekkel közvetlenül érintkeznek) azzal, hogy hátrányos jogkövetkezményeket helyezett kilátásba az oltás felvételének elmulasztása esetére. Ennek célja az, hogy az átoltottság a járványhelyzet leküzdése szempontjából a legkritikusabb ágazatban, az egészségügyben növekedjen.
A kötelező oltás az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az egészségügyi önrendelkezéshez való jog arányos korlátozásának minősül, így a támadott szabályozás szerinti szankció megalkotása nem eredményezett aránytalan és e jog lényeges tartalmát sértő beavatkozást.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az előírt alapjogi korlátozás szükséges és arányos, ezért a kormányrendeletek támadott rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
